Külföldön határozottan jó magyarul beszélni. Van egy saját titkos nyelvünk, amiből egy kukkot sem ért senki. Mert tényleg nem ért: zavartalanul társaloghatunk bármiről vagy bárkiről.
Belgiumban - de külföldön szinte mindenhol- látom, hogy fülelnek körülöttünk, kik lehetnek ezek? A bátrabbak meg is kérdezik, hogy "dehát milyen nyelven beszélnek Önök?"
Magyarul. Ha tovább kérdeznek, akkor elmondom, hogy Európában finnek és az észtek a legközelebbi nyelvrokonaink és a nyelvünk se nem szláv, se nem latin. És mindenkinek felteszem a kedvenc kérdésemet: melyik nyelvre hasonlít szerintük a magyar az alapján, amit hallanak? Ez az a kérdés, amire mi, akik értjük is, nem tudunk válaszolni.
A leggyakoribb válasz: nem hallottak még ilyet vagyis semelyikre. Dán barátunk mondta, hogy hiába figyelt percekig, egy ismerős szót sem tudott elkapni. Mondjuk, mi sem a dánból.
A második leggyakoribb, amit említenek: a finn, de gyanítom, hogy a műveltebbek talán hallottak a finnugor nyelvcsaládról. Lomb Kató, a híres tolmács, aki 16 nyelven beszélt, azt nyilatkozta egyszer, hogy a finnel volt a legtöbb kudarcélménye, nem is tudta rendesen megtanulni. A magyar szavakkal hiába próbálkozott Finnországban, ha leírt nekik egy magyar szót, csak a fejüket csóválták. Ennek ellenére szerintem hasonlít a két nyelv, legalábbis úgy hangzik ez a finn dal, mint amikor magyar kisgyerekek megpróbálnak "külföldiül" beszélni. (a dal a Liza, a rókatündérben hangzik el és tényleg finn, de még egy finn barátunk sem hallotta soha..)
A harmadik, meglepően gyakori válasz: a portugál. A portugálok szerint ez nem igaz, de más nemzetiségűek gyakran szavaznak erre a nyelvre.
A legkedvesebb egy francia barátunktól jött: szerinte így beszélnek az elfek, vagyis a tündék A Gyűrűk urában.
Lányom belga osztálytársai szerint ( akik egyébként még véletlenül sem belga felmenőkkel rendelkeznek, de ez egy másik történet lesz) ennyi "a" betűt még nem hallottak, mint tőlünk. Az, hogy gyönyörű "h"-kat ejtünk, már csak hab a tortán. ( a franciák és a belgák a "h"-t nem ejtik.A "h" hang neve egyébként 'ás')
Sokan nem kérdezik meg, hogy miféle nemzethez tartozunk, hanem improvizálnak. Így kerül sor olyan félig nevetséges-félig megalázó helyzetekre, mint legutóbb az egyik brüsszeli kórház sürgősségi osztályán.
Az orvos a kezembe nyomott egy receptet és megkérdezte:
"Tud olvasni?"
"Persze, tudok." -válaszoltam némileg elszomorodva, hogy analfabéta ábrázatom van, ha van ilyen egyáltalán.
"Úgy értem, ismeri a latin betűket? Mert én nem tudok cirill betűkkel írni."
"Igen, ismerem, mi is így írunk." (azt már nem tettem, hozzá, hogy a cirill betűkkel is boldogulnék, miután én még jó pár évig tanultam oroszul).
És ez nem egyedi eset.
Kedvenc és legbizarrabb történetem egy thai étteremben esett meg, ahol az ételre várva beszélgettünk a lányommal. E szerint az alkalmazás szerint lehet, hogy szorulhatott belénk egy kis ázsiai vér, de azért ránézésre az európai rasszhoz tartozunk mindketten. A thai tulajdonos hallgatott bennünket egy darabig, aztán megkérdezte: milyen nyelven beszélnek önök? Kínaiul?
Azért ezen én is meglepődtem..
