Sokan kérdezik, hogy a gyerekeim hogyan tanultak meg franciául, milyen nehézségekkel kerültünk szembe, tudtam-e segíteni nekik? A továbbiakban egy dokumentált emberkísérlet következik, szereplői a Kicsi és a Nagy. A legkisebb még csak 12 éves, ő nem szerepel a történetben, viszont fellebbentem a fátylat: ő adta a Bonjour Möszjő bácsi címet a blognak, ugyanis eleinte így köszönt Brüsszelben mindenkinek. 

A kísérlet résztvevői:

A Kicsi

A Kicsi lány. 9 éves volt, amikor Brüsszelbe érkezett,  a  második osztályt végezte otthon egy német tagozatos általános iskolában. Ez volt a körzeti iskolánk, nem keresgéltünk különösebben, így került be a német nemzetiségi osztályba. Németül egyikünk sem beszélt, így segíteni sem tudtunk neki. Sokat kínlódott, nem tartozott a legjobbak közé, a tanítók jelezték, hogy "nincs tehetsége a nyelvekhez, van ilyen, anyuka".

A Nagy

A Nagy fiú. 11 éves volt, amikor kiköltöztünk Brüsszelbe, otthon normál általános iskola, idegen nyelv sehol. Az egyetlen találkozása az angol nyelvvel az óvodában esett meg, az elsajátított szókincs :'Májné Mizerika' , avagy "így hívják az óvónénit." (My name is Erika). Az iskolában jelezték, hogy dislexia gyanúja merült fel, ezt a szakértők megerősítették és jelezték, hogy az idegen nyelvekkel és a helyesírással is gondjai lesznek.

A kezdetek:

A kezdő szókincsük: Bonjour, Monsieur, Madame, merci. Ennyi. Így mennek el első nap a belga iskolába, ami valljuk be, így nagyon erős kezdésnek tűnik. A Kicsi cipeli magával a szótárokat, mindent megkérdez, lelkes és boldog. 3 hónap múlva folyamatosan beszél. Sokat gyakorolunk vele írásban és szóban is, szerencsére a férjem nagyon jól beszél franciául, én is tanultam a gimnáziumban, úgyhogy könnyű helyzetben vagyunk. A Nagy egy évig nem szólal meg, csak a legszükségesebbeket. Ő már sajnos, történelmet is tanul és a nyelvi lemaradása behozhatatlannak tűnik. Mint minden külföldi diák, ő is kap egy nyelvi segítőt, aki heti egy órában foglalkozk vele, a mi segítségünket viszont nem sűrűn kéri.

Egy év múlva

A Kicsi teljesen beilleszkedik az osztályba, jól tanul, év végén megkapja a "legigyekvőbb diák" díját és évfolyamelső lesz flamandból. A Nagy.... átmegy, de ez leginkább a tanárok jóindulatának és Mme Berthe-nek, a francia tanárnőjének köszönhető, aki külön foglalkozik vele. Igazán nagy előrelépés akkor következik be, amikor francia rap-et kezd el hallgatni és megpróbálja megérteni. 

 Flamandból fel kell menteni, mert a két nyelv együtt sok neki.

5 év múlva

A Kicsi marad a belga iskolában,akcentus nélkül beszél franciául, flamandból továbbra is a legjobbak között van. Tanul latinul, később az angolt és a spanyolt is felveszi. Sokat olvas magyarul, de bizonyos szavaknak nem érti a jelentését, néha magyar szavakat franciával helyettesít és magyar ragot illeszt hozzájuk. A Nagy 4 év múlva átkerül egy másik iskolába a magyar szekcióba, de a magyar nyelvvel meggyűlik a baja. Hatalmas kínszenvedés volt Az ember tragédiáját értelmezni, a bizánci színen szavanként mentünk végig. Franciául végül is nagyon jól megtanult, ez lesz a "húzóágazata" az új iskolában. Felbátorodik. Angolul is tanul, mindössze két évig,  de miután nemzetközi iskolába jár, folyamatosan használja.  Rengeteg filmet néz, ezeket mind eredeti nyelven. Spanyol órákra is jár 4. nyelvként, de akkora a lemaradása a többiekhez képest, hogy csak a legalapvetőbb kifejezéseket tanulja meg.

A két gyerek otthon, ha ketten vannak, franciára vált. Amikor megkérdezem őket, hogy mégis miért, ez a válasz: napközben minden francia nyelven történik velük, és így nem kell fordítgatni, amikor elmesélik egymásnak. Kicsit rosszul esik és bizarrnak találom. Magyarul vannak néha fennakadások, annak ellenére, hogy magyarul beszélünk itthon: néha nem értik a közmondásokat, én meg nem értem, amikor ők belga  közmondásokat mondanak: pl. ha hamisan énekel valaki, akkor a belgák azt mondják, hogy mindjárt esni kezd az eső.  Kicsit csodálkoztam, amikor a Nagy bejelentette, hogy kéne neki egy kosztüm, mert az öltöny szó nem jutott eszébe és azt hitte, magyarul is így mondják.

Ha otthon vagyunk Budapesten, egy kicsit elveszettek. A Nagy egyszer fülfájás miatt elment az ügyeletre,azt mondta: ezt most egyedül intézi. Ismerve a viszonyokat elkísértem, de a folyosón várakoztam. Az orvos első kérdésére : " mit mondtak magának az SZTK-ban?" - a Nagy harci kedve rögtön alábbhagyott, az SZTK nem mondott neki semmit. A helyzeten nem segített, hogy az orvos kiszólt nekem: "a fiatalember nem tud adekvát válaszokat adni..."

 10 év múlva

A Nagy leérettségizik, nemzetközi érettségi vizsgát tesz francia nyelven, a magyar vizsga alatt szó szerint tövig rágom a körmöm. Leteszi a DALF C2 nyelvvizsgát, ez franciából az elérhető legmagasabb fokozat, Elkezdi az egyetemet, amit aztán félbehagy és elmegy Spanyolországba animátornak egy szállodába. Két nyelven dolgozik, az angolját is felsőfokúnak minősítik, emellett megtanul spanyolul, majd hazajön és belekezd a németbe is. Így megy vissza és dacára a diszlexiának most már 4 nyelvet váltogat. Az, hogy a franciát meg tudta tanulni, olyan önbizalmat adott neki, ami hozzásegítette a többi nyelvhez.

A Kicsi befejezi a secondaire-t, ő is leteszi a DALF C2-t és egy belga egyetemen tanul szálloda-menedzsment-et. A francia nyelvű képzés mellett angolul, spanyolul és flamandul is tanulnak. Nagyon szereti a nyelveket, de németül nem hajlandó megszólalni, nem emlékszik semmire.  

Itthon természetesen magyarul beszélünk. Mindketten olvasnak magyarul, a Kicsi jobban is szeret az anyanyelvén szépirodalmat olvasni. A legnagyobb probléma az írás, nem is annyira a helyesírás, hanem nem tudják, hogyan kell egy hivatalos vagy akár egy szimpla érdeklődő levelet megírni. Sokszor tükörfordítanak franciából és nem értik, hogy magyarul ezek a kifejezések nem léteznek

Mi a tanulság? Vannak szorgalmas gyerekek és lusták, nyelvzsenik és bikfanyelvűek, de előbb-utóbb mindegyik megtanulja valahogy a nyelvet. Főleg, ha mélyvízbe lökik...