Luxemburgról általában annyit tudnak az emberek, hogy egy kis ország nagy GDP-vel valahol Németország szomszédságában, de hiába a pénz meg a jómód, Luxemburgot a temérdek pénzintézet és az itt található uniós hivataloknak köszönhetően legtöbben unalmas és érdektelen helynek tartják. Pedig, ha egy kicsit jobban beleássuk magunkat a történelmébe, akkor rájöhetünk, hogy a hely furcsa mítoszok és hátborzongató legendák egész sorával büszkélkedhet.

A gróf és a gyönyörű sellő legendája
Luxemburg fővárosát, Luxembourg várost 963-ban alapította Siegfried gróf, aki lelkes vadász hírében állt. Egy nap éppen az Alzette völgyében portyázott, amikor varázslatosan szép énekhang ütötte meg a fülét. Egy római kastély romjai tövében egy gyönyörű lány üldögélt egy sziklán. Siegfriedet a hatalmába kerítette a lány szépsége, és azon nyomban megkérte a kezét. Melusine, mert így hívták a lányt, igent mondott, de csak két feltétellel: soha nem hagyja el a sziklát, és szombatonként nem láthatja őt a gróf. A férfi belement, és egy egész várat épített a sziklára a római kastély romjai fölé. Egy darabig minden rendben ment, de aztán a gróf csak nem bírta ki, és egy szombaton megleste feleségét a kulcslyukon keresztül. Képzelhetitek, hogy meglepődött, amikor meglátta az asszonykáját a római fürdőben lubickolni - sellőfarokkal. Melusine, amiért leleplezték a titkát, örökre eltűnt az ominózus sziklában. Állítólag minden hetedik évben megmutatja magát, és várja, hogy valaki kiszabadítsa a fogságából.

Az Alzette folyó és a kazamaták

A Stierchen híd szelleme
A Stierches-geescht névre hallgató szellemhez kapcsolódik Luxembourg egyik legfurcsább mítosza. A középkori szellem arról híres, hogy a kis kőhídon különböző állatok formájában ijesztgeti a népeket, elsősorban a részegeseket, mivel halála előtt maga sem vetette meg az italt. Előszerettel páholja el az embereket, "áldásos" tevékenységéről számos legenda él. Egyszer például egy férfi egy hordót látott úszni a folyóban, de amikor ki akarta halászni, a hordó hirtelen viziszörnnyé változott. A szörny feltette a halálra rémült férfit a várfal egy keskeny kiálló részére, az pedig kénytelen volt mozdulatlanul állni odafent, amíg másnap meg nem mentették. Egy-egy átmulatott éjszaka után még ma is sokan látni vélik a Stierchen szellemét, habár lehetséges, hogy ebben az alkoholnak is van némi szerepe.

A Stierchen híd

Blair Witch Project luxemburgi módra
A következő mítosz a Luxembourg várostól északra fekvő Grünewald erdejéből származik, és egy titokzatos nevű feszülethez kapcsolódik. A feszület, ami az erdő mélyén áll, a Doudeg Fra, vagyis "halott nő" nevet viseli. Hogy mit is jelképez pontosan, arról megoszlanak a vélemények. Egyes vélekedések szerint Luxemburgi Erzsébet a XIII. században kénytelen volt eladni az országot Fülöp burgundi hercegnek és miután az üzlet megköttetett, Erzsébet drámaian így szólt: "Most már halott nő vagyok." Az adásvételt szimbolikusan egy faág és némi föld jelképezte, ezért az emberek ezért ágakkal szórták tele az út két oldalát. A kérdés már csak az, hogy hogy kerülnek még ma is pontosan ugyanarra a helyre a kis halomba rendezett faágak? 

A Doudeg Fra feszület
By Cayambe, via Wikimedia Commons

A bettembourgi vérfarkas
És, ha már rémtörténetek, akkor természetesen a vérfarkas sem maradhat ki, merthogy Luxemburgnak az is van. A legenda szerint egy fiatal és meggondolatlan ifjú idős és beteg szüleit hátrahagyva elment harcolni a háborúba. Megtört emberként tért vissza, és talán a bűntudat, talán a háborúban látott szörnyűségek hatására dühében meggyalázott egy keresztet. A férfi eltűnt, de attól a naptól kezdve egy kegyetlen, gyilkos vérfarkas tartotta rettegésben Bettembourgot. A szörnyet végül egy vadász ölte meg egy ezüstgolyóval, amibe Jézus, Mária és József nevét gravírozták. Ekkor változott csak vissza emberré, de a legenda szerint még mindig nem lelt végső nyugalomra. Állítólag éjszakánként a mai napig hallani lehet hátborzongató üvöltését, amint a Bettembourg körüli erdőket járja.

Az etterbücki fehér macska átka
Etterbück folyóihoz is számos kísértethistória kapcsolódik. Az egyik egy bizonyos fehér macskáról szól, aki kísérti azokat, akik átkelnek a városka hídján. Történt egyszer, hogy újév éjszakáján pontban éjfélkor egy férfi átkelt a hídon és arra lett figyelmes, hogy egy fehér macska követi a hóban. A férfi megszaporázta a lépteit, és csak akkor könnyebbült meg, amikor bezárta maga mögött a háza ajtaját. Legnagyobb rémületére azonban a macska ott üldögélt a nappalija sarkában. Ahányszor kizavarta, a macska mindig újra és újra megjelent a házában. Végül, úgy döntött, nem törődik vele, és lefeküdt aludni. Pontban egy órakor a macska hirtelen eltűnt, a férfi arca viszont reggelre úgy össze volt karmolva, hogy többé nem ismerte meg magát a tükörben.

Ha bárki tanácstalan lenne, hogy melyik whisky-t kéne hazacipelnie a Carrefourból, megoldódott a probléma: itt az új kóstoló-automata. Láthatóan páran már éltek is a lehetőséggel, némelyik üvegben egy kicsit kevesebb whisky van, de működés közben még nem sikerült megfigyelnem. A szerkezet a drogenbos-i Carrefourban látható, eldugva a sós rágcsálnivalók környékén, de gondolom a többi hypermarket is beszerzett már egyet ebből a nélkülözhetetlen darabból.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én gyakran elgondolkodom ilyesmiken, hogy milyen lehet, ha valakinek mondjuk az a munkája, hogy pici műanyag traktorokat vagy grillcsirkéket gyárt a Playmobil-játékokhoz vagy a Legohoz vagy zenélő Mikulásokat.. Most éppen ezen a rovarhotelen elmélkedtem, amit az Action-ban árulnak, több színben is van, ha nem tetszik ez a rózsaszín:

Meg az is érdekelne, hogy ki kötötte ezt a szép kis ruhát  a fának az Avenue Kersbeek-en. És hogyan adta rá? 

Bementem ma a Mozart Delhaize-be (belga szupermarket-lánc) nézelődni egyet és épp azt a lila kockás üveget szemléltem, amikor megütötte a szemem a felirat: Slovenie Tokaji.

Ennek fele se tréfa, hiszen a Tokaji hungárikum, de ez a Pajoz egy kicsit elbizonytalanított. Ez akár szlovén is lehet...ne. Gyorsan megkerestem a szóban forgó bort és persze, kiderült, hogy a Pajoz Pajzos, tehát feketén-fehéren magyar termékről van szó. A Tokaij már csak hab a tortán, nehéz a mi nyelvünk, na.

Na akkor rendben is vagyunk, már csak azt nem értettem, hogy az egyszeri belga közértes miért nem olvasta el, hogy ez egy Made in Hungary bor, vagyis miért nem Tokaji hongrois (e?) néven fut az akció?

Hát ezért:

Ember legyen a talpán, aki ebből megállapítja, milyen borról van szó. Tulajdonképpen csak pár 100 km-t tévedtek, végül is ennyi pénzért írhattak volna Ausztráliát is.

Azért örüljünk, mert coup de coeur, vagyis a szívük csücske....

Nem tudom magam megtagadni - végül is gasztrobloggerként kezdtem - úgyhogy most megint recept következik.A blog egyik küldetése, hogy próbálom házilag előállítani a belga specialitásokat, hogy bárki kipróbálhassa őket.

Tegnap volt a Kicsi születésnapi zsúrja, amit 4 osztálytársával közösen ünnepeltek és egy hatalmas csokoládétortát sütöttünk a lányommal a 23 gyereknek ( a szokásos viszontagságok nem maradtak el, de hasonló kalandjaimról már itt írtam).

Csináltunk egy málnatortát is, egy Belgiumban és Franciaországban nagyon kedvelt  bavarois-t ('bávároá'). A bavarois tejszínes krém, amit zselatinnal szilárdítanak. Ezzel technikával készül a patisserie-kben kapható chocolatissimo vagy ez az általunk készített, néha csak framboise-nak, azaz szimplán málnának nevezett torta.Szerintem ez a két legfinomabb sütemény, amit itt ettem, és a Les tartes de Francoise tortái, amiről szintén meg fogok recept kíséretében emlékezni. 

A torta egyébként az utolsó morzsáig elfogyott, még azok a gyerekek is ettek belőle, akik a csokitortán kívül nem is kóstolnak meg más süteményt.

A képen még csokoládés tésztával szerepel, mert az eredeti receptben ezt javasolták, de második nekifutásra piskótát használtunk, és sokkal finomabb lett. Egyszerű elkészíteni, a piskótával együtt körülbelül félórás munka volt, csak arra kellett várni, hogy a piskóta kihűljön és a krém megszilárduljon. Kapcsos tortaformával célszerű dolgozni, mert akkor egyszerűen csak le kell pattintani a karikát a végén. Ha nincs ilyenünk, akkor ki kell venni a piskótát és ki kell bélelni a formát folpackkal,. Ezután beletesszük a piskótát, megtöltjük és a végén a folpackkal együtt ki tudjuk emelni a tortát.

Hozzávalók egy 25 cm átmérőjű tortához:

A piskótához:

3 tojás

60 gramm kristálycukor

60 gramm liszt

A krémhez:

4 dl 35 %-os habtejszín

120 gramm kristálycukor

400 gramm fagyasztott málna

5 lap zselatin

A zseléhez

100 gramm málna

50 gramm porcukor

3 lap zselatin

A piskótával kezdünk: 160 fokra bemelegítjük a sütőt (nem légkeveréses!). A tojások sárgáját fehéredésig keverjük. Ezután habot verünk a  tojásfehérjékből: először egy kicsit felverjük a fehérjéket, majd két részletben hozzáadjuk a cukrot. Nem szabad a habot teljesen keményre verni, mert nem nő meg a piskóta ( olyan állagú legyen, mint a tejföl, amikor még nem kevertük el.) A tojáshabot beleforgatjuk a sárgájába, majd részletekben hozzáadjuk a lisztet is. A tortaformát kibéleljük sütőpapírral vagy kivajazzuk és kilisztezzük. Elegyengetjük benne a masszát, itt az a lényeg, hogy homorú legyen a teteje, vagyis ne középen legyen magas, hanem inkább egy kicsit a szélein. Kb. 15 percig sütjük. Ezután a formában hagyjuk kihűlni. 

A krémhez a zselatinlapokat ollóval felvágjuk és hideg vízbe áztatjuk. A málnát összekeverjük a cukorral és addig melegítjük, amíg fel nem olvad. Turmixoljuk, akit zavarnak a magok, passzírozza át szitán vagy egy sűrű szűrőn. Kihűtjük. A tejszínhabot a cukorral kemény habbá verjük és belekeverjük a málnapépet. A zselatint felmelegítjük-(nem szabad forralni) és a gyümölcsös habba keverjük. Ráöntjük a piskótára és 2 órára hűtőbe tesszük. (nekem ennyi idő alatt megdermedt a krémem)

A zseléhez a zselatin 0,5 dl hideg vízben áztatjuk 10 percig. A málnát a cukorral felmelegítjük, átpasszírozzuk, felöntjük 1 dl vízzel. A zselatint felmelegítjük és belekeverjük a málnalébe. Kicsit lehűtjük és a málnakrém tetejére öntjük. Visszatesszük a hűtőbe és megvárjuk, amíg a zselé megszilárdul.

Koromnál fogva meg egyébként is kimaradtam a Valentin-napi mulatságokból. Nem tartom feltétlenül ördögtől valónak,mert kiváló alkalom egy romantikus vacsorára, már csak ezért is megéri megtartani.  Ha így állna a helyzet, biztos, hogy rizottót főznék, mert látványos, finom, amíg készül, lehet beszélgetni és rögtön megkóstolni azt a fehér bort, amiből csak egy deci kell hozzá.

Persze, van az úgy, amikor az ember gyerekekkel próbál egy kevéssé romantikus, de annál családiasabb ebédet elkölteni: a rizottó ilyenkor is jó választás, mert szinte minden gyerek szereti. Jó, ha rákot vagy egyéb tengeri herkentyűket főzünk bele, azt kénytelenek leszünk kipiszkálni belőle, de a borsó simán elmegy náluk is.

Arra készüljünk, hogy fél óráig nem tudunk elmozdulni mellőle, mert a rizottónak egy halála van, ha magára hagyjuk. A rizs mindenképpen rizottóhoz való, kerek szemű rizs legyen (Carnaroli, Arborio stb.), a bor jó minőségű fehér bor (Pinot grigio ( ezzel egy kicsit édeskésebb) vagy Chardonnay) és érdemes beruházni egy kis darab parmezánra. A húsleves persze akkor a legjobb, ha mi főzzük, de végszükség esetén nem vetem el a leveskockát. Sokféleképpen ízesíthetjük, ebbe éppen fokhagymás vajon átsütött rák és párolt borsó került (nem kell sok belőle, bele is főzhetjük közvetlenül a rizottóba is.) Nagyon finom erdei gombákkal, vargányával különösen. Kerülhet bele sütőtöktől a karfiolig sokféle zöldség, ízesíthetjük sonkával, tenger gyümölcseivel, végtelen variációban.

Fontos: az igazi rizottó szinte lefolyik a tányérokról, van "leve" a rizs pedig roppanós benne, nem szabad szétfőzni, nem az a cél, hogy a rizs pergős legyen.

Az alaprizottó hozzávalói:

40 dkg rizs 

1 liter húsleves

1 kis fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 darab zeller (gumó, kb. 10 dkg)

olívaolaj 2 evőkanál

diónyi vaj

5 dkg parmezán + reszelt parmezán a tetejére

A vöröshagymát, a zellert és a fokhagymát megtisztítjuk apróra vágjuk. A parmezánt lereszeljük. A húslevest felforraljuk.

Az olívaolajat felforrósítjuk, majd 3 percig pároljuk benne a vöröshagymát és a zellert. Utána hozzáadjuk a fokhagymát  és még két percig együtt dinszteljük a zöldségeket. Ezután beleöntjük a rizst és addig kevergetjük, amíg a rizs elkezd üvegesedni (vagyis fehérből átlátszóvá válni). Hozzáadjuk a bort és addig kevergetjük a rizst, ameddig az összes bort be nem szívja. Ezután következik az első merőkanál húsleves. Ezzel is addig kevergetjük, amíg az összes folyadék el nem tűnik. Újabb merőkanál leves, ugyanez az eljárás. Addig folytatjuk, amíg az utolsó adag leves elfogy. Ezután levesszük a tűzről és belekeverjük a vajat. Megvárjuk, amíg elolvad és hozzáadjuk a reszelt parmezánt. Összekeverjük, tálaljuk és megszórjuk reszelt parmezánnal.

Közeledik a Valentin nap, meg ez amúgy is egy belga blog, így muszáj néhány szót ejtenünk a csokoládéról. Ha az egyik halmazban lennének az ételek, a másikban pedig a romantika, akkor a kettő keresztmetszetében minden kétséget kizáróan ott lenne a csokoládé. A csokoládé - pontosabban a kakaóbab - a maja birodalomból indult világhódító útjára időszámításunk előtt 2000 körül. Kétségtelen, hogy a történetét izgalmas fordulatok és kis túlzással akár misztikusnak is nevezhető elemek szövik át, a csokoládéról kialakult erősen romanticizált kép azonban nem tudható be egyedül ennek. 

A csokoládé köztudottan afrodiziákum, ami máris megmagyarázza a Valentin nappal való szoros kapcsolatát. Tény, hogy maga Montezuma, a hatalmas azték uralkodó is bőven fogyasztotta a csokoládét folyékony formában, mielőtt ellátogatott a háremébe. Európában ugyan csak mint ízletes, forró italk terjedt el, de azért akadnak olyan feljegyzések a rokokó idejéből, amelyek szerint "a csokoládé erőt ad bizonyos tevékenységek elvégzéséhez". A világ egyik legismertebb hódítója, Casanova pedig a pezsgő mellett szintén az étcsokoládét tartotta a világ leghatékonyabb afrodiziákumának. Állítólag ő maga is ebből szerzett energiát egy-egy húzósabb éjszakához, ráadásul meg volt győződve róla, hogy a csokoládé képes "bekapcsolni" az ún. örömközpontot a  nők agyában.

Mielőtt azonban rohannánk a boltba, hogy beszerezzünk néhány kilót a felejthetetlen Valentin nap reményében, nézzük meg, hogy mit gondol minderről a tudomány.

Azt már a húszas évek végén megállapították, hogy a csokoládéban lévő feniletilamin ugyanolyan hormon termelődését idézi elő, mint a szexuális együttlét. A gond csak az, hogy annyira minimális a feniletilamin tartalma, hogy aligha várhatunk tőle látványos eredményeket. Tekintve azonban, hogy a csokoládé a világ egyik legösszetettebb élelmiszere, tartalmaz egy sor más kémiai anyagot. Többek között olyat is, amitől természetes ópiátokat termel az agy. Ezért terjedt el az a nézet, hogy a csokoládé boldoggá tesz. Később arra is rájöttek, hogy a csokoládéban lévő egyes kémiai anyagok ugyanazt a hatást váltják ki mint a marihuána, vagyis dopamint küldenek az agyba. Ezt a tényt is érdemes fenntartásokkal kezelni: a kutatások szerint egy 60 kilós embernek több mint 10 kiló csokoládét kéne megennie ahhoz, hogy az a marihuánához hasonló tüneteket eredményezzen. A diabéteszes kóma érdekében ezt mindenesetre kéretik nem kipróbálni.

A csokoládénak tehát van ugyan némi pozitív hatása a testre és a lélekre, de leginkább azért érdemes enni, mert finom. A többi, sajnos vagy nem, rajtunk múlik...

És ha már mítoszokat rombolunk le, akkor itt kell megemlítenünk a Csokoládé című filmet. Ezúton szeretném közölni mindazokkal, akik párás szemmel kaptak a szívükhöz, amikor Johnny Depp megkóstolta a Juliette Binoche által készített bonbont, hogy Johnny Depp saját állítása szerint utálja a csokoládét.

Nem is volt túl meggyőző.

Ha Belgiumban betévedünk egy karneválra, egész biztosan találunk oliebollent vagy francia nevén croustillont, kicsi, ropogós fánkocskákat. Mardi gras napján, azaz húshagyó kedden otthon igazi szalagos fánkot sütnék baracklekvárral, de idén ki akartam próbálni ezt a belga változatot.

Dagasztani nem kell, csak összekeverni, igaz, pluszban még fel kellett verni egy tojásfehérjét is. A tészta különlegessége, hogy az élesztő mellett szódabikarbónát is tesznek bele, folyadékként pedig a tej mellett sör is kerül bele. A sört helyettesíthetjük citromos vízzel, narancsvirág- vagy rózsavízzel is, így más-más ízű fánkot kapunk. Eredetileg 250 gramm lisztet ír, de szerintem úgy nagyon lágy a tészta. A sütésnél be kell tartani a hőmérsékletet, mert ha túl hideg az olaj, nagyon olajos lesz.

Finom, de azért a mi fánkunk sokkal jobb...

Hozzávalók: 

300 gramm liszt

1 zacskó szárított élesztő

75 ml tej

1 kávéskanál szódabikarbóna

1 kávéskanál só

1 evőkanál cukor

100 ml világos sör

30 gramm vaj felolvasztva

1 tojás

a sütéshez olaj

porcukor vagy finomított kristálycukor a megszóráshoz

1. A tejet meglangyosítjuk (mikroban 20 sec teljes fokozaton), beleöntük a cukrot és az élesztőt, 5 percig állni  hagyjuk.

2. A lisztet átszitáljuk, a szódabikarbónát és a sót belekeverjük

3. A liszt közepébe öntjük a tojássárgáját, majd habverővel folyamatosan keverve apránként hozzáadjuk a sört és az élesztős tejet. Simára keverjük, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat is. Végül laza habbá verjük a tojásfehérjét és óvatosan beleforgatjuk. Konyharuhával letakarva 2 óráig meleg helyen kelesztjük.

4.Az olajat 180 fokra melegítjük, majd evőkanállal beleszaggatjuk a fánkocskákat.

5. A kisült fánkokat cukorba hempergetjük.

A binche-i karnevál Belgium egyik legrégebbi és legnagyobb népszerűségnek örvendő karneválja. 2015-ben százezren látogattak el a Mons mellett fekvő kisvárosba, ahol minden év húshagyókeddjén, illetve az azt megelőző vasárnap és hétfőn, rendezik meg a farsangi mulatságokat. A karnevál legnagyobb attrakciója a fehér viaszmaszkot és díszes jelmezt viselő Gille-ek (zsilek) felvonulása, amelyre az ünnepségsorozat lezárásaként kerül sor.

Fotó: Sylvain Lecocq

Gille-nek lenni igazi kiváltság. Annak aki szeretne bekerülni a prominens társaságba, számos feltételnek kell megfelelnie. A Gille-ek általában 3 és 60 év közötti binche-i férfiak (fiúk), számuk jelenleg nagyjából ezerre tehető.

Fotó: Jean-Michel Reghem

Öltözéküket, amelyeket szintén szigorú szabályok szerint készítenek el, kizárólag húshagyókedden viselhetik, és nem hagyhatják el benne a várost. A tunikából és nadrágból álló jelmezt pontosan 150 minta díszíti (oroszlán, csillag és korona). A hasukat és a hátukat szalmával tömik ki. Fejfedőjük fehér, a délutáni felvonulás alkalmával erre teszik fel a látványos strucctollakkal díszített kalapot. Lábukon fapapucsot viselnek. Ehhez jön még a seprűvég, amely a rossz szellemeket hivatott elűzni, illetve egy kosár tele vérnaranccsal, amellyel a látogatókat veszik célba. Az öltözék legjellegzetesebb darabja a fehér viaszmaszk, amit kizárólag egy cég készíthet és értékesíthet, és csak Binche-ben lehet viselni. A Gille-ek a jelmezüket a három hivatalosan elismert kölcsönző valamelyikétől bérlik ki minden évben.

Fotó: Amy Dokken

A Gille-k húshagyó kedd hajnalán 4 óra tájban kezdenek el összetömörülni. A férfiak házról-házra járnak, mígnem szép lassan mindannyian összeverődnek. Útjukat zenészek kísérik. A helyi éttermekben reggeliznek, hagyományosan osztrigát és pezsgőt. Végül a város főtere felé veszik az irányt, ahol csatlakozik hozzájuk a parasztok rendje. A parasztok maszkja hasonló a Gille-ekéhez, öltözékük azonban kevésbé díszes. Közülük kerülnek ki a Gille-ek, így nekik is ugyanazoknak a feltételeknek kell megfelelniük mint nekik.

Fotó: Jean-Michel Reghem

A binche-i karnevál résztvevői hagyományosan rendekbe tömörülnek. Összesen 13 rend létezik. Ugyanúgy mint a Gille-ek, a többi rend tagjai is egyenjelmezt viselnek. Az tagságot esetükben is meghatározott feltételekhez kötik, és az ő öltözékeiket is szigorú szabályok szerint készítik.

Fotó: Jean-Michel Reghem

Fotó: Eric Lemonne

Fotó: vander_didier

A binche-i karnevál története nagyjából a XIV. századra nyúlik vissza, de a Gille szót először csak a XVIII. században említik. A karakter eredetét illetően kevés írásos anyag áll a művészettörténészek és a folklórkutatók rendelkezésére, de a binche-iek ezt nem bánják, mert úgy gondolják, hogy a Gille-ek érdekessége éppen a titokzatosságukban rejlik. Egyes - amúgy igen népszerű - vélekedések szerint a binche-i karnevál hagyománya a spanyol megszállás ideje alatt alakult ki, és a Gille-ek jelmezét a spanyolok korabeli viselete ihlette.

A binche-i karnevált 2016-ban február 7 és 9 között rendezik. A nagy felvonulás 7-én 3 órától indul. A Gille-eket 9-én kedden láthatjuk. A mulatság pirkadatkor kezdődik és egész estig tart. A részletes programról itt lehet tájékozódni.