Budapesten közel -villamossal 10 percre- van hozzánk a Gellérthegy. Egyik vendégünk egyszer felsóhajtott : "de jó nektek, akár minden nap felsétálhattok oda". Hosszan gondolkodtam, hogy mikor sétáltam fel utoljára: majdnem 20 éve... Amit bármikor megtehetsz, azt ritkán teszed meg..

Így voltam  a brüsszeli Mini-Európával is,  csak fél óra autóval, de úgy gondoltam, hogy a lényeget már úgyis láttam. Amikor kijöttünk ide, természetesen elmentünk megnézni, az akkor még romos Atomiummal együtt. Még nem is volt magyar nevezetesség, csak egy halom föld, ami mellé kiírták, hogy majd egyszer lesz itt valami... Hát lett és őszintén szólva, nagyon büszke vagyok, mert az újonnan belépő államok közül szerintem a mienk lett a legszebb: a Széchenyi-fürdő. 2008-ban adták át, kb. 200 ezer euro-ba került. Ezek a makettek nagyon drágák, a gazdagabb országok 5-6 épülettel is jelen vannak, a kisebbek egy, maximum kettővel.

 Ha már itt voltam, persze fényképeztem is, leginkább apró részleteket. 

A Big Ben mellett tüntető csoportot, ahol erős nagyítással látszik a felirat: Brexit 2016.06.23.

És a berlini fal lebontását:

A holland sajtpiacot :

Don Quijoté-t és Sancho Panzá-t:

A trier-i Porta Nigrá-t, a város római kapuját - építés alatt - enyhe Empire State Building beütéssel:

A Grand-Place-t  a virágszőnyeggel , a közelgő Halloween-t a tökök jelzik:

Végül Dinant, felvonulás óriásokkal és itt is tök tök hátán:

A karácsonyi készülődés javában zajlik a boltokban, már szeptember közepén kikerültek a díszek, csillogó-villogó girlandok a polcokra.

Rénszarvasos pulcsi helyett idén a nájlon öltöny lesz a divat, igazi suhogós kivitelben:

Sokféle színben és méretben, sőt a gyerek is csinosan feszíthet apukája mellett a kis zakóban és a gumis derekú nadrágban.

Női modell sajnos nincs, rólunk csak a piros bársony miniruha és a mikulássapka ugrott be a tervezőknek. 

Mikulás azonban rögtön ötféle outfit-et is kapott, hátha valakinek már nem jön be a hagyományos piros. Végre  "emberközeli"a  design, hol bézs, hol norvégminta.... dec. 6-án túl is van élet:

A dekorációban is sikerült újat mutatni. Itt van rögtön a falra szerelhető jegesmedvefej:

Vagy az ásító horrorcica :

És hogy a karácsonyfa se maradjon ki semmi jóból, ízelítő az idei kínálatból:

Ha jól belegondolok, nem nyertem még soha semmit, csak egyszer egy férfiinget egy iskolai tombolán, amit az egyik helyi boltos ajánlott fel, de"belevaló", 42-es nyakméretű férfi nem akadt a családban, úgyhogy lógó orral vittem haza a nyereményt.

Most viszont végre nyertem valamit, valamit, aminek tényleg nagyon örülök. Könyveket. Annak idején kémia-magyar szakra szerettem volna menni, aféle hibridjeként a szüleimnek, a mamám ugyanis magyar-történelem szakra járt, a papám biológia-kémiára, de akkor még nem volt átjárás az ELTE karai között. Így aztán a magyar helyett biológiát választottam és  maradtam műkedvelő bölcsész. Szeretem a verseket, követem a Facebook-on Lackfi Jánost, Szabó T. Annát, Dragomán Györgyöt, Falcsik Marit, aki akkor vette át az osztályomat, amikor szülni mentem. 

Szóval én ezeket a könyveket a Facebook-on nyertem, méghozzá Lackfi János oldalán. Nem írtam verset, nem ismertem fel idézetet, nem szavaztam könyvre. Ő Kínában járt, lefényképezett egy csomó színes jégkrémet, és megkérdezte, melyiket fogja megenni. Magamból indultam ki: olyat választanék, ami itthon biztosan nincs: a sárkánygyümölcsös lilát. 

És így is történt, én meg nyertem egy ajándékkönyvet. Ma meg is érkezett ide Brüsszelbe nagyon kedves dedikációval,  a #verslavina-t választottam, amit annak idején az elsőtől az utolsó darabjáig végigkísértem a Facebook-on. És ráadásul jött még egy kötet, ami igazi Möszjő Bácsis csemege: A hatlapú rigó, egy kortárs francia-belga antológia (Lackfi János fordításában), amiből még szemezgetni fogok itt a blogon is. Kedves Lackfi János, még egyszer nagyon köszönöm! 

Belgiumban mindenki legnagyobb meglepetésére továbbra is "tombol" a nyár. Mivel az szinte ritkaságszámba megy, hogy a jó idő hétvégére is kitart, így a brüsszeliek többsége ilyenkor általában felkerekedik és leautózik a tengerpartra. Azoknak, akik másféle élményre vágynak, vagy csak szeretnék elkerülni a vasárnap esti dugót visszafelé az autópályán, ajánlom a kicsit furcsa nevű Ninglinspo völgy meglátogatását.

A Remouschaps közelében eredő Ninglinspo völgye nagyon hasonlít a Rám-szakadékhoz. Amiben különbözik, hogy kicsit talán tágasabb és gyerekbarátabb, illetve helyenként a patak vize összegyűlik egy-egy mélyebb vájatban kis 'medencéket' hozva létre. Ezekben a medencékben ugyan jéghideg a víz, de a vállalkozó szelleműek megmártózhatnak benne. (Vagy egyszerűen csak ámuljunk azon, ahogy az Északi-tenger vízhőmérsékletén edződött flamand gyerekek vígan lubickolnak bennük.) A fürdés azért is nagy élmény, mert a patak néhány helyen annyira kimosta a sziklákat, hogy ezek természetes csúzdaként funkcionálnak.

A gyerekekre érdemes fürdőcpőt adni, aminek nem csúszik a talpa, így akár végig tudnak a vízben gázolni. A patak medrében vezető út nagyjából másfél kilométer, kisebb gyerekekkel innen akár vissza is lehet fordulni. A teljes túra hat-hét kilométer: a patak után egy némileg egyhangú és elég hosszú szakasz vezet egy kilátóig, azután pedig még egy rövidebb szakasz vissza a parkolóig.

Mint sok más jó dolog Belgiumban, ez a látványosság sem annyira köztudott, oda is kell figyelni, ha meg akarjuk találni. A GPS-be a Sedoz, 4920 Remouchamps címet érdemes beírni. Akkor járunk jó helyen, ha megtaláljuk ezt az útmenti éttermet:

Szintén jó belga szokás szerint parkolóhelyből sincs túl sok. Ha azt látjuk, hogy végig állnak az autók az út két oldalán, akkor jó irányba haladunk. 

És még egy jó tanács: ha szeretnénk beülni valahová enni a túra után, akkor számoljunk vele, hogy a legtöbb étterem a környéken csak ebédre/vacsorára nyit ki. Négy órakor mi nem találtunk olyan éttermet, ami nyitva lett volna.

Aki egy kalandos, hűsítő élményre vágyik a szokatlan brüsszeli kánikulában, annak mindenképpen ajánlom ezt a kalandos programot. Bátran vágjunk bele kisebb gyerekkel is, garantáltam élvezni fogja az egész család.

Régóta tervezzük már, hogy ellátogatunk a Harry Potter londoni stúdiójába, de eddig valahogy még nem jött össze a dolog. Kellemes meglepetés volt, amikor kiderült, hogy nem is kell olyan messzire mennünk, mivel idén nyáron a világ számos nagyvárosa után Brüsszelbe érkezik a Harry Potter: The exhibition névre hallgató kiállítás.

Azon kívül, hogy városszerte plakátokon hirdették az eseményt, meglepően keveset lehetett tudni róla, ami számomra mindig kicsit gyanús, de két Harry Potter rajongó gyerekkel nem nagyon volt más választásunk. Megvettük tehát a családi jegyet 75 euróért, és lesz ami lesz alapon, kikocsikáztunk az Expohoz. A jegyeket órára lebontva árulják, ami szerencsére csökkenti a sorbanállási időt, így alig tizenöt perc várakozás után már bent is voltunk.

Kis csoportokban engedik be a látogatókat, és az embernek még felocsúdni sincs ideje, amint becsukódik mögötte az ajtó, máris magával ragadja a roxforti gépezet. A vállakozó kedvű látogatók kipróbálhatják a Teszlek Süveget, ami megmondja, hogy a négy ház közül melyikbe kerülnek majd „az újonc diákokˮ. Ezután egy montázst láthatunk a filmekből, majd máris megérkezünk a sötét és ködös Roxfortba. A jelmezeket, díszleteket és ikonikus tárgyakat tematikus termekben lehet megnézni. Van külön szoba a kviddicsnek, a sötétség erőinek és az erdő lényeinek. Bemehetünk Hagrid kunyhójába, és megcsodálhatjuk a nagytermet a lebegő gyertyákkal. A filmek hangulatát fény-és hangeffektusokkal igyekeznek minél jobban visszaadni. A legtöbb tárgy vitrinben van kiállítva, és habár van néhány interaktív elem is, a kiállítás inkább amolyan „mindent a szemnek, semmit a kéznekˮ jellegű. Egy óra alatt bőven végig lehet járni, de mindenképpen hagyjunk időt az ajándékboltra. Itt aztán van minden, amire egy Harry Potter rajongó vágyhat, a mindenízű drazsétól kezdve az összes fontosabb szereplő varázspálcájáig. Készüljünk fel arra is, hogy mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, ha valami érdekessel szeretnénk távozni. (Nekünk sikerült többet költenünk itt, mint amennyibe a belépőjegy került.)

Összességében úgy gondolom, hogy rajongóknak kötelező a kiállítás, de azoknak is érdekes lehet, akik hozzám hasonlóan inkább csak felszínesen ismerik a Harry Potter világát. Ha még egy kicsit interaktívabb lett volna, akkor azt mondanám, hogy tökéletes volt. Elvégre Harry Potterről van szó, jó lett volna egy kicsivel több „varázslatˮ.

Kedvcsinálónak íme egy kisfilm, amit a kiállításról készítettünk:

Ma a Szigeten ad koncertet Manu Chao, akire egészen pontosan 13 éve várok. Valahogy mindig elkerültem, hol éppen külföldön voltam, hol éppen itthon. Lemaradtam az első Pecsás koncertjéről, ami előtt állítólag Bp-re telefonált és megkérdezte, mennyi a magyar átlagbér és mennyiért adják a jegyeket a koncertjére. Amikor megkapta a  információkat, kérte, hogy a jegyek árát csökkentsék a felére.  Legutóbb olyan közel "jött", hogy mindössze 10 percet kellett volna sétálnom a forest-i apátságba, de éppen előző nap kellett elindulnunk haza. Manu Chao évek óta úton van, folyamatosan koncertezik, főleg Dél-Amerikában.

Azontúl, hogy nagyon szeretem a zenéjét, nem mellékes, hogy franciául is énekel, nem mellesleg spanyolul, angolul, arabul, portugálul és volof (niger-kongói) nyelven). 

Manu Chao anyanyelve a spanyol, szülei Franco diktatúrája elől menekültek Franciaországba. Ő már Párizsban született és nevelkedett, ezért franciául is anyanyelvi szinten beszél. Első ismertebb zenekarával a Mano Negrával, amelyet testvérével, Antoine-nal és unokatestvérével együtt alapítottak, robbant be a francia alternatív zenei életbe. Itthon leginkább a Mala Vida ismert ebből a korszakból, spanyolul:

Ezután szóló karrierbe kezdett és a világsikert az angolul és franciául énekelt Bongo-bong hozta meg neki. Első és egyben legsikeresebb szólóalbumát, a Clandestino-t egy lakókocsiból átalakított házistúdióban vette fel:

Itt be is rekeszteném az életmű felsorolását, hanem inkább jöjjön egy-két kuriózum.Franciául tanulóknak mindenképpen javaslom a 2004-ben megjelent Syberie, m'était contée album beszerzését, amihez egy könyvet is mellékeltek, ezen csak franciául énekel,különböző stílusú dalokat.  Én  például soha nem fogom eltéveszteni , hogy a helyes szerkezet "j'ai besoin DE", (avagy szükségem van valamire)

Az album első számához készült egy vieoklip, amit egy francia iskolás rajzolt, interaktív nyelvtanulásnak nem rossz. Ez volt az a szám, amivel mindig fel lehetett vidítani az akkor kétéves fiamat.

 Jöjjön egy újabb nyelv, arabul a Denia, különleges feldolgozás, egy algériai énekes is közreműködik a dalban:

Portugálul énekli a Minha Galerá-t, ha rákkatintunk manuchao.net-re, ennek a számnak egy másik feldolgozása szólal meg.

2004-ben közös albumot ad ki Amadou-val és Mariam-mal, akiket egyébként szintén érdemes hallgatni franciául tanulóknak. A házaspár igazi kuriózum, azontúl, hogy iszonyatosan jó koncerteket adnak közel a hatvanhoz, mindketten vakok. Ebben a számban Amadou-ék mali nyelven énekelnek.

 Végül jöjjön két kedvencem: Manu Chao és Diego Maradona  a La Vida tombolá-ban:

  És némi magyar koprodukció Mazsival és a Mendelssohn kamarazenekarral a Clandestino-ban. (az előző posztban a Magashegyi Undergroundot már mutattam )

 Abroncsülőkék á la Trónok harca

 És készült újrahasznosított páncéling (sörösdoboz tetőből)

 Holnap kezdődik a Sziget, már folyik a beköltözés, végeláthatatlan sorokban érkeznek busszal, taxival, gyalog a szigetlakók. Olvastam olyan cikkeket, ahol azt írták, hogy nyugat-európai műhippik felvonulása zajlik. Igen, van aki a reptérről taxival a Decathlonba siet, ahol felvásárol sátrat, horgászszéket, matracot. Majd a Szigeten 4 ezer eurot tesz a kártyájára, végül mielőtt taxival kivitetné magát a reptérre, miszlikbe aprít mindent és feldobálja a fákra. De a többség nem ebbe a csoportba tartozik. Inkább azt láttam, hogy nagyon érdeklődőek és lelkesek, tetszik nekik, amit látnak. Azt hiszem, a Sziget igazán jó reklám Magyarországnak.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 2 utcányira lakom attól a háztól, ahol felnőttem, úgyhogy nem kellett Budapesten új környéket tanulnom. Itthon ugyanazokban a boltokban vásárolok (legfeljebb a nevük változott kórházi közértről Plusz-ra, majd Spar-ra), a Bikás-parkba járok futni reggelente, ami anno a szemünk előtt nőtt ki a földből és ha csak tehetem, szombatonként kimegyek az MDF (most talán Vahot-utcai) piacra, amikor hazajövünk.

Időről-időre érnek meglepetések, most például a megszokott újságos helyén ezt találtam:

Van kötény is, hogy ne legyen vizes a gazda ruhája. Utána már csak programozni kell:

Aztán van, ami elveszett hosszú időre, aztán meglett újra. Még egészen kicsik voltak a gyerekeim, amikor a BMK alagsorában a kicsi cukrászdában megjelent a felirat : Túrómignon érkezett! Kisebb sor verődött össze és ötösével vitték a túrómignonokat, persze az enyémeknek is kellett. Rózsaszín fondantmáz alatt, nagyon habos, tejszínes-túrós töltelék egy szem meggyel, piskóta alapon.

Nem nagyon kaptak édességet, de ha mégis, akkor mindig ezt kérték. Aztán évekre eltűnt, a kis cukrászdában azt mondták, nem sütnek többet,  máshol nem is tudtak róla, hogy van ilyen. Én az utasellátós grillázsos piskótát ( az a kék vagy zöld sztaniolos) emlegettem, mint "hú, de finom volt"-ot, ők meg a túrómignont. 

Aztán tavaly egyszer a kis cukrászda felé sétáltunk, és mit láttunk a kirakatban? 

Rég örültek ennyire valaminek. Ugyanolyan, mint régen, gejl a fondant, habos a túrókrém. Aki megkóstolná, a kelenföldi üzletközpont alsó részen keresse, a Burger King mögött.

Most már csak utasellátós grillázs piskótát kell keresni.

Pár éve még, ha azt kérdezte volna tőlem  valaki, hogy mi jut eszembe a kot-ról, azt mondtam volna, hogy a tyúk. Kotkodács meg kotlik. Kb. ennyi.

Ma hirdették ki a magyar felvételi ponthatárokat és ennek kapcsán eszembe jutott, hogy írnék a belga egyetemekről, elsősorban az itt élő magyaroknak segítségül, de hátha akad jelentkező, aki otthonról próbálkozna. Leszögezem, ez most nem egy teljes körű ismertető lesz és bárki, aki kedvet kap, nézzen utána részletesen a felvételi eljárásnak, feltételeknek.  Amiért esetleg fokozottan  érdekes lehet a téma: a beiratkozás szeptember 30-ig tart, tehát erős francia vagy flamand tudás birtokában más országból is lehet ide jelentkezni. Most csak a francia nyelvű oktatással foglalkozom, mert a flamand egyetemekről azontúl, hogy erőteljesen szorgalmazzák a felvételi vizsga bevezetését, nincsenek tapasztalataim.

Kezdjük a legfontosabbal: felvételi vizsga általában nincs, illetve ha van is, az egy belépő teszt, amit a beiratkozáshoz meg kell írni, de valódi tétje nincs. Az építész szakon illetve a művészeti iskolákban, vannak rajz stb. felvételik, de ezeket inább alkalmassági vizsgának tekinthetjük. Belgiumban nincs érettségi vizsga, ezért itt a jelentkezés feltétele a középiskola sikeres befejezése. (mivel  az utóvizsgákkal elég bőkezűen bánnak, az is előfordulhat, hogy a szeptemberi sikeres utóvizsga után simán jelentkezhet valaki egyetemre.) Az érdemjegyeknek nincs jelentősége. Külföldről érkező vagy az itteni magániskolákban tanuló diákok esetében kérik az érettségit, erről hiteles fordítást kell készíttetni. Be kell nyújtani a születési anyakönyvi kivonatot, általában az eredetihez ragaszkodnak (a magyar születési anyakönyvi kivonathoz szerencsére nem kell fordítás, mert eleve franciául is rajta van a szöveg.). Ha van DALF C1 vagy C2 nyelvvizsgabizonyítvány, azt is mellékelni kell, ellenkező esetben év közben kérik, hogy tegyen le a hallgató egy francia nyelvvizsgát. Nyelvvizsga híján érvényteleníthetik az egész tanévüket. Annak ellenére, hogy pl. a fiam francia nyelven érettségizett, őt is kötelezték a vizsgára, ez alól csak azokat a diákokat mentik fel, akik belga, francia nyelvű oktatásban vettek részt (azt nem tudom, hány évet kell ott eltölteni). 

A beiratkozáshoz ki kell tölteni egy jelentkezési papírt, ezzel be kell menni az egyetemre a felvételi irodákba, ahol átnézik illetve adnak egy számlaszámot, ahová át kell utalni a tandíjat. Ez egyetemenként változik: az ULB-re (Université Libre Bruxelles) például egységesen 835 euro egy tanévre (tehát az első két szemeszterre), részletekben is fizethető. Főiskolákon 500-600 euro körüli összegre számíthatunk.

Kicsit problémásabb azokra a szakokra bekerülni, ahol kvóta van, itt ugyanis van egy meghatározott keretszám a belga hallgatóknak (résident) és egy külön keret az egyéb országokból érkező (non-résident)  felvételizőknek. (ez az összes rendelkezésre álló hely 30%-a, állatorvosoknál a 20 %-a). Ezt a szabályt 2006-ban vezették be, mert a belga képzés jóval olcsóbb volt, mint a francia, illetve gyakorlatilag mindenkit felvettek ezért rengeteg francia végezte Belgiumban az egyetemet.

Ezek a szakok: kinezoterapeuta, orvos, állatorvos, pszichológus, gyógypedagógus-logopédus, fogorvos .

Ki számít résident-nek? Nem szükséges hozzá a belga állampolgárság, de meghatározott feltételeknek kell megfelelni: a felvételiző meghatározott ideje tartózkodjon Belgiumban, az egyik szülője, gyámja, házastársa legalább 6 hónapja Belgiumban dolgozzon és fizessen adót. Figyelem: a nevelőszülő nem minősül rokonsági kapcsolatnak, amennyiben nem történt adoptálás. Végig kell olvasni alaposan az összes kritériumot, ha kell, többször is bemenni a felvételi irodába (időpontot kell kérni), mert ha a dosszié hiányos, akkor elutasítják a felvételt. A jelentkezések határideje általában szept 15-30., de  a kvótás szakoknál ez a non-résident jelentkezők számára már augusztusban zárul. Ha a non-résident jelentkezők száma meghaladja a keretszámot, akkor a  a jelentkező egy sorsoláson vesz részt, tehát azon múlik a felvétele, hogy mennyire szerencsés.

Ezeken a szakokon kötelező egy orientációs teszten résztvenni, ami 6 területet érint: matematikából, fizikából, kémiából, biológiából, franciából és angolból kell tesztet írni. Tulajdonképpen nincs tétje, de aki nagyon gyenge eredményt ér el, az igen nagy valószínűséggel nem tudja elvégezni az első tanévet. Az egyetemek valamennyi tantárgyból tartanak előkészítőt, az előző évi teszteket és ezek megoldásait megtalálhatjuk az egyetemek (pl. az ULB) honlapján. A teszteket július illetve szeptember elején lehet megírni (természetesen nem ugyanaz a kettő), és mivel központi tesztről van szó, Brüsszelben vagy több vidéki városban is írhatnak tesztet a jelentkezők, bármelyik belga egyetemre.

A belga egyetemek egyébként előkelő helyen állnak a világ legjobb egyetemeinek rangsorában, a leuveni egyetem pélául a 61-70.. a rangsorban.

Ha a beiratkozást lebonyolítottuk, már csak szállást kell keresni. Legközelebb egy igazi belgaság jön : a kot, avagy hol laknak a diákok?