Megint recept, mert annyira megörültem, hogy végre megint grillezhetünk egyet az újabb esőzések után. hogy gyártottam egy hatalmas adag tabulét és végre elégedett is voltam vele.
A tabulé egy szíriai-libanoni eredetű saláta, bulgur, azaz búzatöret vagy kuszkusz az alapja, rengeteg petrezselyemmel, uborkával, hagymával, paradicsommal gazdagítják. Készülhet grillezett zöldségekkel, tehetünk bele mazsolát is, ami nagyon pikánssá teszi. Így önmagában is finom, de azzal az öntettel, amit most használtam hozzá, még sokkal jobb lett.
A taboulé önálló ételként is megállja a helyét, de most köretnek ettük a merguez és a csirkenyársak mellé. A csirkét egy marokkói recept alapján pácoltam, nagyon puha és omlós lett a hús.
A bulgurt forró sós vízben 8 percig főzzük,utána teljesen kihűtjük. Ha kuszkuszt használunk,akkor 2 dl forrásban levő sós vizet öntünk a kuszkuszra és egy fedővel vagy zsírpapírral letakarjuk, amíg a vizet teljesen beszívja. A mazsolát a nedves bulgur közé szoktam keverni, ennyi nedvesség elég ahhoz,
Közben a paradicsomot és az uborkát kis kockákra vágjuk,felaprítjuk a lilahagymát. A megmosott petrezselymet és a mentát nagyon apróra vágjuk. A bulgurhoz keverjük a zöldségeket,meglocsoljuk olívaolajjal és a zöldcitrom levével .Sózzuk,borsozzuk és legalább 3 órára a hűtőbe tesszük.
Közben elkészítjük a mustáros vinaigrette-t , a hozzávalókat egy habverővel jól összedolgozzuk. Tálalás előtt öntjük a zölséges bulgurra és alaposan összekeverjük.
A csirkét vékony csíkokra szeleteljük. A vöröshagymát nagyon apróra vágjuk,a fokhagymát lereszeljük. , a zöld citrom levét kinyomjuk. A korianderlevelet felaprítjuk.Mindent összekeverünk,ami a páchoz kell és 30 percig ebben marináljuk a csirkedarabokat. Nyársra húzzuk és faszénen megsütjük.
Idén kétszer tudtunk grillezni, valahogy a 16 fok és az állandó eső inkább a forró levest hozta magával, annyira nem lelkesített a sütögetés. Ma estére végre jó időt mondanak, úgyhogy pácoltam húsokat és a kötelező tzaziki mellett készült egy török specialitás is.
Joghurtos padlizsánt a Bartók Béla úti török büfében ettem először.És utoljára is,mert Brüsszelben egyelőre nem találtam jó török éttermet. El is felejtettem,bár nagyon ízlett, de egy grillezés alkalmával eszembe jutott,hogy milyen jó lenne ez a bárányhoz.
A padlizsánt rajtam kívül nem eszi senki a családból, a padlizsánkrémet kivéve szívből utálnak mindent,amiben előfordul. Pedig jól megsütve szerintem az egyik legfinomabb zöldség, muszakát és ratatouille-t is szívesen készítek belőle.Ennél a receptnél az alapos sütés nagyon fontos, így a padlizsán nem lesz nyálkás és az íze is sokkal finomabb. A lent leírt adagot egy ültő helyemben el tudom tüntetni,még akkor is, ha húst is eszem mellé. Ha csak ízelítőnek szánjuk és nem köretnek, akkor négy személyre is elég lehet.
Török joghurttal a legjobb, ez egészen sűrű és nagy zsírtartalmú. Nekem most nem volt ilyenem,úgyhogy görög joghurtot használtam, de kicsit lecsöpögtetett közönséges joghurt is jó hozzá. A férjem Törökországból hozott szumákot, azt szórtam a tetejére, de ezt nyugodtan elfelejthetjük, ahogy menta sem létkérdés.
Hozzávalók:
1 közepes nagyságú padlizsán
2dl török joghurt (vagy görög, vagy sima)
1-2 gerezd fokhagyma
só
3 evőkanál olívaolaj
pár levél menta (elhagyható)
szumák (elhagyható)
A padlizsánt héjastól felkockázzuk (1cm-es vagy kicsit kisebb kockák) és jól besózzuk. Fél óra elteltével a padlizsán levét leöntjük. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat és megsütjük benne a padlizsánt. Jól meg kell pirulnia. Papírkendőre szedjük és még melegen belekeverjük a joghurtba. A fokhagymát felaprítjuk, a mentaleveleket is apróra vágjuk és a joghurtos padlizsánhoz keverjuk. Alaposan behűtjük. Tálaláskor egy kiskanál olívaolajat öntünk a tetejére és megszórjuk szumákkal és mentalevelekkel.
Sokan kérdezik, hogy a gyerekeim hogyan tanultak meg franciául, milyen nehézségekkel kerültünk szembe, tudtam-e segíteni nekik? A továbbiakban egy dokumentált emberkísérlet következik, szereplői a Kicsi és a Nagy. A legkisebb még csak 12 éves, ő nem szerepel a történetben, viszont fellebbentem a fátylat: ő adta a Bonjour Möszjő bácsi címet a blognak, ugyanis eleinte így köszönt Brüsszelben mindenkinek.
A kísérlet résztvevői:
A Kicsi
A Kicsi lány. 9 éves volt, amikor Brüsszelbe érkezett, a második osztályt végezte otthon egy német tagozatos általános iskolában. Ez volt a körzeti iskolánk, nem keresgéltünk különösebben, így került be a német nemzetiségi osztályba. Németül egyikünk sem beszélt, így segíteni sem tudtunk neki. Sokat kínlódott, nem tartozott a legjobbak közé, a tanítók jelezték, hogy "nincs tehetsége a nyelvekhez, van ilyen, anyuka".
A Nagy
A Nagy fiú. 11 éves volt, amikor kiköltöztünk Brüsszelbe, otthon normál általános iskola, idegen nyelv sehol. Az egyetlen találkozása az angol nyelvvel az óvodában esett meg, az elsajátított szókincs :'Májné Mizerika' , avagy "így hívják az óvónénit." (My name is Erika). Az iskolában jelezték, hogy dislexia gyanúja merült fel, ezt a szakértők megerősítették és jelezték, hogy az idegen nyelvekkel és a helyesírással is gondjai lesznek.
A kezdetek:
A kezdő szókincsük: Bonjour, Monsieur, Madame, merci. Ennyi. Így mennek el első nap a belga iskolába, ami valljuk be, így nagyon erős kezdésnek tűnik. A Kicsi cipeli magával a szótárokat, mindent megkérdez, lelkes és boldog. 3 hónap múlva folyamatosan beszél. Sokat gyakorolunk vele írásban és szóban is, szerencsére a férjem nagyon jól beszél franciául, én is tanultam a gimnáziumban, úgyhogy könnyű helyzetben vagyunk. A Nagy egy évig nem szólal meg, csak a legszükségesebbeket. Ő már sajnos, történelmet is tanul és a nyelvi lemaradása behozhatatlannak tűnik. Mint minden külföldi diák, ő is kap egy nyelvi segítőt, aki heti egy órában foglalkozk vele, a mi segítségünket viszont nem sűrűn kéri.
Egy év múlva
A Kicsi teljesen beilleszkedik az osztályba, jól tanul, év végén megkapja a "legigyekvőbb diák" díját és évfolyamelső lesz flamandból. A Nagy.... átmegy, de ez leginkább a tanárok jóindulatának és Mme Berthe-nek, a francia tanárnőjének köszönhető, aki külön foglalkozik vele. Igazán nagy előrelépés akkor következik be, amikor francia rap-et kezd el hallgatni és megpróbálja megérteni.
Flamandból fel kell menteni, mert a két nyelv együtt sok neki.
5 év múlva
A Kicsi marad a belga iskolában,akcentus nélkül beszél franciául, flamandból továbbra is a legjobbak között van. Tanul latinul, később az angolt és a spanyolt is felveszi. Sokat olvas magyarul, de bizonyos szavaknak nem érti a jelentését, néha magyar szavakat franciával helyettesít és magyar ragot illeszt hozzájuk. A Nagy 4 év múlva átkerül egy másik iskolába a magyar szekcióba, de a magyar nyelvvel meggyűlik a baja. Hatalmas kínszenvedés volt Az ember tragédiáját értelmezni, a bizánci színen szavanként mentünk végig. Franciául végül is nagyon jól megtanult, ez lesz a "húzóágazata" az új iskolában. Felbátorodik. Angolul is tanul, mindössze két évig, de miután nemzetközi iskolába jár, folyamatosan használja. Rengeteg filmet néz, ezeket mind eredeti nyelven. Spanyol órákra is jár 4. nyelvként, de akkora a lemaradása a többiekhez képest, hogy csak a legalapvetőbb kifejezéseket tanulja meg.
A két gyerek otthon, ha ketten vannak, franciára vált. Amikor megkérdezem őket, hogy mégis miért, ez a válasz: napközben minden francia nyelven történik velük, és így nem kell fordítgatni, amikor elmesélik egymásnak. Kicsit rosszul esik és bizarrnak találom. Magyarul vannak néha fennakadások, annak ellenére, hogy magyarul beszélünk itthon: néha nem értik a közmondásokat, én meg nem értem, amikor ők belga közmondásokat mondanak: pl. ha hamisan énekel valaki, akkor a belgák azt mondják, hogy mindjárt esni kezd az eső. Kicsit csodálkoztam, amikor a Nagy bejelentette, hogy kéne neki egy kosztüm, mert az öltöny szó nem jutott eszébe és azt hitte, magyarul is így mondják.
Ha otthon vagyunk Budapesten, egy kicsit elveszettek. A Nagy egyszer fülfájás miatt elment az ügyeletre,azt mondta: ezt most egyedül intézi. Ismerve a viszonyokat elkísértem, de a folyosón várakoztam. Az orvos első kérdésére : " mit mondtak magának az SZTK-ban?" - a Nagy harci kedve rögtön alábbhagyott, az SZTK nem mondott neki semmit. A helyzeten nem segített, hogy az orvos kiszólt nekem: "a fiatalember nem tud adekvát válaszokat adni..."
10 év múlva
A Nagy leérettségizik, nemzetközi érettségi vizsgát tesz francia nyelven, a magyar vizsga alatt szó szerint tövig rágom a körmöm. Leteszi a DALF C2 nyelvvizsgát, ez franciából az elérhető legmagasabb fokozat, Elkezdi az egyetemet, amit aztán félbehagy és elmegy Spanyolországba animátornak egy szállodába. Két nyelven dolgozik, az angolját is felsőfokúnak minősítik, emellett megtanul spanyolul, majd hazajön és belekezd a németbe is. Így megy vissza és dacára a diszlexiának most már 4 nyelvet váltogat. Az, hogy a franciát meg tudta tanulni, olyan önbizalmat adott neki, ami hozzásegítette a többi nyelvhez.
A Kicsi befejezi a secondaire-t, ő is leteszi a DALF C2-t és egy belga egyetemen tanul szálloda-menedzsment-et. A francia nyelvű képzés mellett angolul, spanyolul és flamandul is tanulnak. Nagyon szereti a nyelveket, de németül nem hajlandó megszólalni, nem emlékszik semmire.
Itthon természetesen magyarul beszélünk. Mindketten olvasnak magyarul, a Kicsi jobban is szeret az anyanyelvén szépirodalmat olvasni. A legnagyobb probléma az írás, nem is annyira a helyesírás, hanem nem tudják, hogyan kell egy hivatalos vagy akár egy szimpla érdeklődő levelet megírni. Sokszor tükörfordítanak franciából és nem értik, hogy magyarul ezek a kifejezések nem léteznek
Mi a tanulság? Vannak szorgalmas gyerekek és lusták, nyelvzsenik és bikfanyelvűek, de előbb-utóbb mindegyik megtanulja valahogy a nyelvet. Főleg, ha mélyvízbe lökik...
A múltkori EB-s poszthoz keresgéltem a leggyakoribb belga családnevek között, így lett Pierre Dubois a belga átlagszurkoló, noha még az első 10-ben sincs bent a Dubois ('Düboá). Azért tetszett meg, mert az első francia nyelvkönyvemben Dubois-ék, vagyis "Erdeiék" voltak a főszereplők.
Igazság szerint, ha egész Belgiumot nézzük kiütéssel nyernek a flamand családnevek, az első 10-be nem is került be vallon eredetű név. A legtöbben 32.417-en a Peeters-t viselik, Flandriában is ez a név nyer, ahol természetesen csak flamand nevek vannak az első 10-ben. A Peeters név jelentése : Peter fia, ez a vezetéknév-képzés nagyon jellemző a flamandokra. Wallóniában a Dubois az első 9.577-tel, itt szintén vallon (francia) nevek az egyeduralkodóak a lista első 10 helyén.
Brüsszelben viszont nagyon érdekes a helyzet. Nézzük az első 10 nevet:
1. Diallo 2.155
2. Bah 1.244
3. Jansens 1.084
4. Peeters 977
5. Dubois 946
6. Nguyen 925
7. Barry 847
8. Jacobs 804
9. Mertens 798
10. Martin 750
A listát vezető első két név Nyugat-Afrikából ered, Szenegálban és Malin gyakori és az az oka a viszonylag magas számnak, hogy ezekben az országokban nagy közösségek viselik ezt a vezetéknevet. (kasztokra illetve foglalkozásokra utal :pl. a Bah "kecskét" jelent, jellemzően a pásztoroknál gyakori).Ugyanez a helyzet a vietnámi közösségben a Nguyen-nel.
A keresztnevek esetében nem találtam statisztikát a leggyakoribb női és férfi nevekről, de itt egy ábra a listavezető nevekről a 2014-ben született gyermekeknél Brüsszelben és Charleroi-ban.
A Coca-cola "neves" kampányában 150 név került fel a kólás üvegekre, az 1983-2000 született gyermekek keresztnevei alapján választották ki a leggyakoribbakat. A cégnek gondot okozott, hogy az egyik leggyakoribb férfinevet, a Mohamed-et feltegyék-e az üvegekre. Végül is a muzulmán közösség vezetőinek tanácsára nem került fel a név a palackokra, de később kitalálták azt az opciót, hogy bárki, akinek max.12 betű a keresztneve, nyomtathatott magának címkét.
Öt belgából négy szereti a keresztnevét, ezzel Európában az utolsó helyre szorultak elégedettség tekintetében (Írország a listavezető, ott az emberek 94 %-a szereti a nevét). Viszont ők örülnek a legjobban, ha egy dalban meghallják a saját keresztnevüket, ami annyira egyébként nem lelkesíti az európaiakat.
Reggel kimentem a piacra és gyönyörű sárgabarackot árultak, hatalmasat, érettet, itteni viszonylatban olcsót. Az íze .... hát az íze nem olyan, mint az otthoni baracké, valami hiányzik belőle. Nektarint meg ringlót olyat vettem, ami majdnem igazi, a sárgadinnye és a görögdinnye hétnyelven beszél, de ez a kajszi csak nem akar összejönni. Édes és szép sárga, lekvárnak jó lesz. Évek óta nem tettem el baracklekvárt, mert mire hazaértünk, leérett, ahogy leérik a meggy, amiből mindig kimaradunk, mert itt nem lehet kapni, megy a meggysörbe mind. Szilva is ritkán akad, de van helyette mindenféle színű ringló.
Nálunk a sárgabaracklekvár a favorit, ami régi családi recept alapján készül és még nem ettem finomabbat. Az a legjobb, ha nagy méretű barackból készül és vannak benne félérett szemek is, ez a megfelelő állag miatt kell. Mindig kis adagokban főzzük, rövid ideig, a régi réz habüstben (rozsdamentes edényben is meg lehet csinálni.), ezért marad világos a színe. Folyamatosan keverni kell, mert könnyen leég. Elvileg akkor kész a lekvár, ha a hőmérséklete eléri a 105 fokot, de nem szoktuk méregetni
A receptben már a hámozott, magozott barack súlyát adtam meg, egy adaghoz kb. baracktól függően 1,20-1,40 dkg nyers barack kell. Azért kell forró vízzel indítani, hogy könnyebben le lehessen húzni a barack héját, mert ha az belekerül, kicsit savanykásabb lesz a lekvár. Amikor hámozzuk a barackot, a gyümölcs egy kicsi levet fog engedni, ez összegyűlik a tál alján, amiben a hámozott barackokat gyűjtjük, ezt adjuk a cukorhoz (kb. fél dl).nye
Hozzávalók (egy adaghoz, ebből 2 és fél üveg (0,7 l) lekvár lett)
1 kg hámozott, magozott sárgabarack
60 dkg kristálycukor
Na-benzoát
rum vagy barackpálinka a tetejére
Vizet forralunk és a barackokat annyi időre mártjuk forró vízbe, hogy a héját könnyen le tudjuk húzni. A kristálycukorhoz hozzáöntjük a barack levét és kb. fél dl vizet. Felfőzzük a szirupot, amikor forr, hozzáadjuk a barackot. 10 percig főzzük majd forrón sterilizált üvegekbe töltjük. Megvárjuk, amíg teljesen kihűl (mi általában 1 napot várunk). Egy evőkanál alkoholban feloldunk egy késhegynyi nátrium-benzoátot. és a lekvárok tetejére merünk annyit, hogy a felületüket ellepje. Ha nem akarunk tartósítószert használni, akkor a lekvárokat még forrón száraz dunsztba tesszük, takarókkal jól bebugyoláljuk, és 3-4 nap alatt hagyjuk kihűlni. Ezután dupla celofánnal lekötjük.
Update:
Miután a recept igen nagy látogatottságnak örvend és ezzel együtt, ahogy az várható is volt, rengeteg negatív és pozitív kritika ért, szeretnék pár kérdésre válaszolni
1. Mindenkinek a saját receptje a legkedvesebb, pláne, ha a nagymamája lekvárjáról van szó. Az én nagymamám, sőt a dédmamám, de rajtuk kívül még nagyon sokan ezt a receptet használták, 1930-ban pl. Hevesy Sánorné baracklekvárja néven futott az egyik korabeli szakácskönyvben.
2. A barackokat forró vízben főzöm, amíg egy kicsit megpuhulnak. Ezután szűrővel kiveszem, lecsepegtetem. A szűrő alá teszek egy nagy tálat, hogy amikor a barackokat hámozom, a kifolyó leve se vesszen el. Sőt, a lehámozott héjakat is kinyomkodom kicsit, ez a lé is belecsepeg. Lemértem, nekem most kb. fél dl lé maradt az edényben és ezt öntöttem a kristálycukorhoz. (annyi is elég volt a szirupfőzéshez).
3. Cukor. Igen, sok a cukor benne, de ez jellemző is a régi receptekre. Készítettem már eritrittel illetve nyírfacukorral lekvárt, sem az íze, sem az állaga nem tetszett. Mi nagyon kevés lekvárt eszünk, szinte csak sárgabarackot és ribizlit, ezeket is csak fánkhoz, palacsintához, zserbóhoz stb. Úgy gondolom, ennyi belefér. De akit zavar, nyugodtan csökkentse a felére, akkor viszont mindenképpen kell a száraz dunsztolás.
4. Állag. Most főztem be két adag lekvárt - 1kg gyümölcs- 40 dkg cukor, a szirup csak a gyümölcs levével készült. Cukorhőmérővel folymatosan mértem a hőmérsékletet, a forró szirupba beledobtam a barackokat és 7 perc 30 másodperc alatt elérte a 105 fokot, avagy a zselésedési hőmérsékletet. (ezt régen úgy ellenőrizték, hogy cseppentettek egy porcelántálra, ha megszilárdult, elkészült). Az üvegekbe töltött lekvár valóban folyós, de már zselésedik, holnapra teljesen lekvárállagú lesz. Teljesen felesleges órákig főzni. Ha a barack héját nem hámozzuk le, az is sötétíti a lekvárt, másrészt a cukor is karamellizálódik, attól is bebarnul. Ebben a lekvárban vannak barackdarabok, de az állaga zselés, tehát ez inkább dzsem.
5. Tartósítás : tavaly megpróbáltam száraz dunszttal, tartósítószer nélkül, gondosan csírátlanított üvegekben. Mindegyik megromlott, gyanakszom az itteni extra nedves klímára, de idén megint fogok tartósítószert használni. A receptben, miután egy régi posztból másoltam át, még szalicil szerepelt, köszönöm szépen, hogy figyelmeztettetek, ezt ki is javítottam.
6. Celofán. Jobban szeretem, mint a fémtetőt, de gyanítom, hogy más is így van ezzel, mert még mindig lehet kapni a boltban.
Kinek drukkoljon vasárnap az a magyar gyerek, aki Belgiumban szerette meg a focit, a szobája falán a belga válogatott posztere díszeleg és a világbajnokság alatt talpig belga szinekbe öltözve szurkolt a kedvenceinek?
Komoly dilemma.
Lassan öt éve annak, hogy a fiaim először találkoztak a focival egy sporttábor keretében Brüsszelben, és nem túlzás állítani, hogy a találkozásból életre szóló szerelem lett. Ez nem kis részben, az edzőnek, Thibault-nak volt köszönhető, aki amellett, hogy megtanította nekik a foci alapjait, a beilleszkedésben is nagyon sokat segített a franciául még alig beszélő, kicsit elveszett gyerekeknek. A focinak - és Thibault-nak köszönhetően - hirtelen rátaláltak egy olyan közösségre, ahol nem számított, hogy milyen nyelvet beszélsz.
A foci közösségteremtő ereje vitathatatlan, elég ha megnézzük az elmúlt két hét eseményeit. Másodszor akkor tapasztaltuk meg ezt, amikor a kisebbik fiúnkat új iskolába írattuk. Szerette a régi helyét, nehezen élte meg a változást. Az első napok, hetek döcögősen teltek, egyedül érezte magát, nem igazán találta a helyét. Aztán egy nap a jórészt franciákból és olaszokból álló osztályban a fiúk focizni hívták, és attól a naptól kezdve ő is tagja lett a közösségnek. (Az iskolában egyébként annyira populáris a foci, hogy bevezették a focimentes napokat, hogy a focit nem szerető gyerekek is szóhoz jussanak a szünetekben.)
A belga válogatottat igazán a világbajnokság alatt szerették meg. Kétségtelen, hogy a csapból is ők folytak akkoriban, a fiúknak pedig kellett, hogy valaki iránt rajonghassanak. (Lássuk be, akkoriban Magyarországon hiába kerestek volna bálványokat...) A belgák annyira komolyan vették ezt az egészet, hogy az iskolában még a tanév 'témája' is a foci volt a VB évében. Gyakorlatilag minden akörül forgott, így elkerülhetetlen volt, hogy mi is szurkoljunk.
Az i-re a pontot a Red Devils családi nap tette fel, ami Oostendén volt 2014. szeptemberében. Természetesen elmentünk, hogy találkozhassunk a játékosokkal. Kaptak autogramot, sőt még közös fotók is készültek, amiket azóta is nagy becsben tartanak.
Aztán jött az EB, a fiúk pedig - legtöbb honfitársunkkal egyetemben - döbbenten figyelték a magyar válogatott eddigi diadalmenetét. Hirtelen lett saját csapatunk, volt kinek szurkolni, büszkének lehetett lenni. Furcsa érzés volt számukra, látszott rajtuk, hogy nem tudják hová tenni a dolgot, de úgy gondolom, ezzel nem voltak egyedül. A kisebbik az osztrákokkal való meccs után diadaltáncot járt az iskola udvarán teli torokból üvöltve, hogy "On a gagné!!!" vagyis nyertünk. Leírhatatlanul büszke volt rá, hogy végre egyszer ő is megteheti azt, amit a francia és az olasz osztálytársai.
Vasárnap a magyaroknak fognak szurkolni, ez nem kérdés, és abban is biztos vagyok, hogy bármi lesz is az eredmény, most már a magyar csapat posztere is ki fog kerülni a szobájuk falára.
Nálatok milyen idő van?- kérdezte jó 10 évvel ezelőtt minden egyes alkalommal, amikor felhívott bennünket, Belgiumban élő rokonunk. Akkoriban Budapesten éltünk és ugyan voltak kisebb-nagyobb hidegek-melegek itthon is, de nem foglalkoztatott különösebben a téma. Nem is értettem, miért kerül szóba folyamatosan az időjárás, de Belgiumba költözvén minden világos lett.
Első és legfontosabb szabály: ha eláll az eső, azonnal ki kell menni a szabadba. Könnyen megtörténhet, hogy erre napokig nem lesz lehetőségünk, úgyhogy meg kell becsülni minden egyes esőmentes pillanatot. Alapvető felszerelés az esernyő és a jó minőségű esőkabát. Olyannyira, hogy nekem már vitorlás kabátom van,(életemben nem jártam vitorláson) mert a sok víz ellen ez bizonyult a legjobbnak.
Lassan 2 hete esik. Volt kis szemű-nagy szemű eső, esett ferdén, függőlegesen, vízszintesen, jegesen. Lesz ez még rosszabb is, a rekord, amit itt megéltem, 41 nap folyamatos eső volt....
Az első néhány évben még igaz volt, hogy hűvös a nyár, de cserébe enyhe a tél. Havat nem is láttunk, legalábbis az Ardennekbe kellett menni érte. Aztán a rövid, forró nyárhoz hideg, havas tél társult, ami néha alaposan feladta a leckét a helyi erőknek: kevés a hókotró, hómunkásról meg szerintem nem is hallottak. A hótaposót legfeljebb a síelni járók ismerték, hólapátot is csak képről, úgyhogy amikor leesett az első igazi hó, ilyen megoldások születtek az eltakarítására:
Egész Brüsszel lebénult, szánkón húztuk haza a karácsonyfát meg az élelmet, nem indultak a repülők, de igazi, havas karácsonyunk volt. A következő évben vettem hólapátot, sót, azóta is ott állnak érintetlenül, lassan 5 éve. Esik egy-két pihe, az Ardennekben több is, de a szánkó ott porosodik évek óta a garázsban.
Néha egy nap alatt felvonul a négy évszak: eső, napsütés (madár csicsergés), jégeső, hó (varjú károgás). Egy kis ízelítő a jégből....
Azt elég régóta tudjuk, hogy Magyarországot nagyon súlyosan érinti a globális klímaváltozás. De Európában nem mi vagyunk az elsők. Az ENSZ jelentése alapján az bizony Belgium.....
Azért ez a sok eső erősen rányomja a bélyegét az ember hangulatára. Nem csoda,hogy szegény Van Gogh is folyton ilyeneket festett. (tőlünk 140km-re, Nuenen-ben készült a kép). Szürke és még szürkébb.
Provence-ban meg ilyeneket:
Van egy kis különbség. Bár levendulában mi is nagyon jól állunk.
De ne csüggedjünk, jön a 30 fok és az sem mellékes, hogy ilyen Brüsszel by night (este 9-kor készült a kép)...
Ha megkérdezem a kisebbik fiamat, hogy mi legyen az ebéd, akkor rendszerint bolognai, húsleves, rántott csirke vagy spenót a válasz. Érdekes módon a kínai ételeket szereti, a tegnapi gőzölt "gombócnak" nagy sikere volt, amit leginkább annak tulajdonítok, hogy édeskés a töltelék, őt a bolognaira emlékezteti, engem meg valamiért a vadasra (nyilván a tészta miatt, mert az "hozza a zsemlegombócot" hozzá.) Egyébként minden gyereknek ízlett eddig ez a klasszikus dim sum, az édes chilis mártogató helyett ketchuppal is szívesen megeszik.
Szerintem mindenképpen érdemes beruházni egy bambusz párolóra, nem drága és gyakorlatilag mindent meg lehet vele csinálni, amit egy drágább elektromos pároló tud. Brüsszelben a Bourse-hoz közeli, nagy kínai szupermarketben lehet venni, sokféle méretben, (ha jól emlékszem, az enyém 6 euro volt), Budapesten az Ázsia BT-nél, a Vámház téri csarnok mellett lehet kapni vagy ugyanitt rendelni.
Az egzotikusabb hozzávalókat: az ötfűszerkeveréket és a hoisinszószt Belgiumban a Delhaize-ben szoktam venni, előbbi a fűszereknél (kis szögletes doboz, cinq épices), utóbbi az egzotikus termékeknél van, mindkettő Delhaize sajátmárkás termék.
Darált sertéshúst itt nehéz venni, de a sertés-borjú (porc-veau) teljesen megfelelő hozzá. Lényeges, hogy a hús kissé zsíros legyen, Kínában először meggrillezik a császárhúst és azt darálják le. Darált húsból sokkal gyorsabban elkészíthetjük, gyakorlatilag pihentetéssel együtt fél óra alatt kész és utána már csak a negyedóra gőzölés marad. A gyerekeket is be lehet vonni, a tészta könnyen nyújtható, formázni is szeretik.
Én pici bun-okat (ezek tulajdonképpen gőzölt zsemlék) készítettem, mert ezt a gyerekek jobban szeretik, de az ázsiai országokban az utcán sokkal nagyobb méretben árulják. (ebből az adagból 34 kis bun lett)
Szokatlannak tűnik, hogy a tészta szárított élesztőt és sütőport is tartalmaz. De úgy is el lehet készíteni, hogy vagy csak élesztőt vagy csak sütőport teszünk bele (ilyenkor egy egész tasakot tegyünk bele). Nekem most nem volt élesztőm, ezért a képen látható gombócok sütőporral készültek. (élesztővel még finomabbak). Annyival előnyösebb, mint az élesztő, hogy nem kel túl, a fél adagot nyugodtan eltehetjük estére. A fagyasztást jól tűri, ilyenkor fagyosan szoktam a gőzölőbe tenni, és 5-10 perccel tovább gőzölöm, mint a frissen készítettet.
A tésztával kezdünk: a lisztet, a sütőport, az élesztőt és a cukrot jól összekeverjük. Hozzáadjuk az olajat, majd fokozatosan adagoljuk a vizet. A liszt fajtájától függően lehet, hogy több víz kell, az a lényeg, hogy összeálljon az egész egy rugalmas gombóccá. Letakarjuk és 15 percig pihentetjük.
Az olajon megfuttatjuk a vöröshagymát és a fokhagymát. Hozzáadjuk a húst és addig kevergetjük, amíg ki nem fehéredik. Hozzáadjuk a szójaszószt, a Hoiszinmártást, az ötfűszerkeveréket és végül a barnacukrot.
A tésztát kinyújtjuk (3-4mm vastagra, de az sem baj, ha vastagabb), kiszaggatjuk akkora pohárral vagy szaggatóval, amekkora gombócot szeretnénk. A közepébe teszünk egy kiskanál tölteléket, a korong széleit összefogjuk és egy kicsit megtekerjük.
A kész bunokat a sütőpapírral, (van, aki mignonpapírt használ) kibélelt párolóba tesszük. Ne legyenek szorosan, mert nagyon meg fognak nőni. Egy akkora lábost, amire pontosan illeszkedik a pároló, félig megtöltünk vízzel. Rárakjuk a párolót, lefedjük a tetejével és a víz forrástól számított 15 percig gőzöljük a bunokat.
Ma általános sztrájk van Belgiumban, tegnap még csak ízelítőt láttunk, ami "csekély " 444 km-es dugót idézett elő az országban. Erről aztán eszembe jutott minden idők egyik legkellemetlenebb sztrájkja: a kukásoké. Nyáron, 30 fokos melegben, amikor pillanatok alatt szagos lesz a szemetes, egy hétre leállt a szemétszállítás. Az előző este kitett zsákokat kénytelenek voltunk visszahurcolni a házba, amit persze nem kíméltek a rókák, akik rendszeresen beszabadulnak a városba. Legalábbis egy ideig vakon hittem, hogy a rókák voltak vagy a szomszéd macskák.
Aztán egy idő után gyanús lett a sok kövér varjú... Ha kiteszem a szemetet, 10 perc múlva az egész utca láthatja, mit ettünk, ittunk egész héten, a zsák foszlányokban, minden a földön és persze abban a percben fordulnak be a kukások, akik sajnálkozva, de otthagyják az egészet.
Persze, nagy méreg ez, de eddig legfeljebb rárivalltam a madarakra és eltakarodtak, most már halálnyugodtan folytatják tovább, hiába lármázok. Ma reggel olvastam a híreket a Frankel Leó utcai véres varjú támadásról, azóta inamba szállt a bátorságom, lehet, hogy ők is továbblépnek? A video annyira érdekes a cikkben, hogy ide is bemásolom, ha valakinek nincs kedve kattintgatni:
De térjünk át néhány hasznos információ erejéig a szemétügyekre, amik egy kicsit bonyolultabbak Belgiumban, mint otthon. Amikor Brüsszelbe érkeztünk, úri dolgom volt. A harmadik emeleten laktunk, fogtam a szemetet, levittem a tárolóba. Ennyi.
Aztán házba költöztünk és vele megérkezett a szemétprobléma is: a fehér zsákba kerül a háztartási szemét, a kékbe a PET-palackok meg a fémdobozok, a sárgába a papír. (de ha nem Brüsszelben lakunk, akkor más színskálát kell megtanulni: Drogenbos-ban élénkpiros és bordó zsákok vannak meg nem tudom mire való hatalmas papírzsákok).
Előbbit hetente kétszer, a kéket meg a sárgát kéthetente (egyszerre csak az egyiket, meg kell jegyezni, melyik van soron) viszik el a kukások. Jaj annak, aki lekésik az időpontról, ami nálunk hétfő és csütörtök reggel 6 és fél 7 között van valamikor. Még jó, hogy nagyon éberen alszom, mert ha reggel meghallom a kukásautó semmihez nem hasonlítható berregését, még van időm pizsamában, mezítláb kirontani a zsákokkal, ha előző este elfeledkeztem róluk. Este 6 után lehet kitenni a zsákokat. Ha eltévesztjük a napot és csak úgy kitesszük a zsákokat, 75 euro lehet a büntetés. A commune emberei átvizsgálhatják a zsákokat és ha "azonosítani" tudnak bennünket a tartalmából, akkor jöhet a büntetés.
A kék zsákokra, ha véletlenül üveg is került bele, csinos cédulát ragasztanak a kukások, hogy miért hagyják itt. Kartondobozokat nyugodtan ki lehet tenni sárga zsák nélkül, úgy vettem észre, hogy bármennyit elvisznek gond nélkül.
A szemeteszsákokat bármelyik szupermarketben: Carrefour, Delhaize stb. meg lehet venni: az a lényeg, hogy csak a hivatalos,Bruxelles-propre-os zacskókat viszik el. (tájékoztatásul 15 db fehér, 60 l-es zsák 2,50 euro, a kék ugyancsak, a sárga kisebb, csak 30 literes és 15 db 1,50 euroba kerül).Nincs szemétdíj, gyakorlatilag a zacskó áráért szemetelhetsz és annyi zsákkal tehetsz ki, amennyit csak szeretnél.
Külön kategória a kertészeti hulladék: levágott fű, elszáradt növények stb. Ezeket zöld zsákban kell kitenni és hetente egyszer viszi el a speciális autó. (60 literes, 15db 2,50 euro). Van lehetőség a komposztálható hulladék gyűjtésére, ezen a címen igényelhetünk zsákokat.
Év végén a kukásokmeg szoktak jelenni a saját naptárjukkal, ezt illik megvenni. Rendesen dolgoznak egyébként, néha még a madarak után is összetakarítanak, amiért nem bírok elég hálás lenni.
Üveg és használt ruha
Az üvegeket színes-fehér válogatásban gyűjtőbe kell vinni, szinte mindegyik szupermarketben van, de az utcákon is rengeteget helyeztek ki belőlük. A ruhákat Les Petit Rien-es konténerekbe lehet bedobni, általában az üvegesek mellett mindig találunk egy ilyet is. Nagyon ne tömjük meg a zsákot, mert nem tudjuk bepréselni.
Használt olaj, elemek, izzók
Olajat nálunk a két nagyobb Carrefour-ban gyűjtenek, elemeket szintén itt illetve az Aldiban láttam kihelyezett dobozokat. Izzók, neoncsövek: nagy Carrefour, illetve Ikea, aki Action közelében lakik, oda is elviheti
Lomtalanítás
A lomtalanítás nagyon jól meg van szervezve: ha van autónk, a nagyobb darabok kivételével azonnal megszabadulhatunk a lomoktól. Két nagy konténerparkot alakítottak ki, ide brüsszeli lakosok vihetik a hulladékukat. (néha kérnek igazolványt, de általában beérik az irányítószámmal. Vannak kisebb, helyi gyűjtők, ott néha ragaszkodnak ahhoz, hogy kerületi lakosok legyünk). Tervureni olvasónk szerint arrafelé nem ilyen fényes a helyzet, a lerakott hulladékért ugyanis fizetni kell és nem is keveset.
A konténerparkok bejáratánál végignézik a szemetet és megmondják, mit hova dobjunk. Bővebb információ ezen az oldalon.
Minden nap nyitva vannak, pontos időpontok a honlapon, de úgy kalkuláljunk, hogy 15 perccel zárás előtt már nem engednek be. Hétvégén és hétfő délután sokat kell várni, egyébként szinte azonnal indulhat a "dobálás".
3 köbméterig ingyenes, Építési hulladéknál 20 kg zsákonként 3 euro-t kérnek.A konténer-telepeken mindent ki lehet dobni: a megmaradt festéktől kezdve a törött műanyagvödrökön át a levágott gallyakig. A nagyon speciális hulladékokon (speciális vegyszerek, sugárzó anyagok - gondolom vörös higanyt mégse...) kívül egyetlen dolgot nem fogadnak be: háztartási szemetet.
Évente vannak kerületi lomtalanítási akciók, de ilyenkor megadnak egy telefonszámot és ha egyeztetünk velük, kijönnek és ingyen elviszik a lomokat bizonyos mennyiségig.
