A belgák roppantul büszkék a képregénykultúrájukra, amely legalább annyira része az identitásuknak, mint a sör, a sült krumpli vagy a Manneken Pisben is megnyilvánuló sajátos belga humor. 

Ha valaki szeretne igazán elmélyedni a képregény történetében, akkor ajánlom a Belgian Comic Strip Centert, aminek egy impozáns Art Noveau épület ad otthont. Ha viszont csak némi ízelítőre vágyunk, akkor elég egy kis sétát tenni Brüsszel belvárosában, ahol tűzfalakra festett freskókon kelnek életre a képregényvilág ismert és (számunkra legalább is) kevésbé ismert karakterei.

Mi a sétát a De Brouckère metrómegállótól kezdtük, és térkép segítségével próbáltuk megtalálni a képregényfalakat, több-kevesebb sikerrel. (A szikrázó napsütés ne tévesszen meg senkit, a videó nyáron készült.) A gyerekek mindenesetre nagyon élvezték a "vadászatot". A végén pedig nem maradhatott ki a sült krumpli és a gofri sem!

Íme a séta 5 percben, jó szórakozást hozzá!

Az akváriumokban hatalmas homárok úszkálnak, az ollójukat összekötik és élve kell őket forró vízbe hajítani.Ennek is nagy keletje van, pedig igen drága és nem túl szapora....

Ugyancsak tipikus karácsonyi előétel a füstölt lazac, ebből aztán a skóttól a norvégig, a gravadlax-tól a mézes-mustárosig 20-féle is sorakozik a polcokon. Barna kenyérrel szokás fogyasztani és a citrom sem maradhat el mellőle.

 Kísérőnek pedig hagymalekvárt, cikória-lekvárt vagy bordói zselét kínálnak. 

Főételnek pulyka vagy kacsa a legkedveltebb fogás, esetleg valamilyen vadhús.

Kerek, szögletes, gömbölyű, lapos, édes, keserű, mogyorós vagy tej, mindegy, csak csokiból legyen! Belgiumban a csokoládékészítés százötven éves múltra tekint vissza. Évi 172000 tonnával a világ négy legnagyobb csokoládétermelő országának egyike, és több mint 2000 csokoládéüzlettel rendelkezik. De ne dőljünk be a nagy számoknak: a belga csokoládé esetében a minőség sokkal fontosabb a mennyiségnél.

A Neuhaus üzlete Brüsszelben a Galeries Royales Saint Hubert-ben
By Neuhaus via Wikimedia Commons

Jean Neuhaus svájci gyógyszerész 1857-ben nyitotta meg első üzletét Brüsszelben a Galeries Royales Saint Hubert üvegezett árkádjai alatt. A gyógyszerész célja eleinte csupán az volt, hogy elfedje a gyógyszerek kellemetlen ízét, így jelent meg először a csokoládébevonat a keserű ízű pirulákon. Szép lassan aztán különféle cukrok és csokoládékészítmények is felkerültek az üzlete polcaira. Fiával, Fréderic-kel közösen fáradhatatlanul kísérleteztek a minél tökéletesebb édességek megalkotásán, mígnem egy nap a gyógyszerek teljesen kiszorultak az üzlet kínálatából.

1912-ben már a másik fia, Jean Neuhaus II vezette az üzletet. Ő alkotta meg az első csokoládéval töltött bonbont vagy pralinét, ami azonnal elsöprő sikert aratott. Igazi családi vállalkozás módjára, felesége Louise Agostini is kivette a részét a munkából. Problémát okozott, hogy a pralinék könnyen összenyomódtak a papírban, amibe akkoriban csomagolták őket, így a leleményes hölgy 1915-ben előrukkolt a kis rekeszekre osztott papírdoboz, azaz a ballotin ötletével.

A Neuhaus sikere innen kezdve töretlen volt. Jean II halála után veje, Adelson de Gavre vitte tovább az üzletet. A cég az 1958-as brüsszeli világkiállítás alkalmbából két vadonatúj ízt dobott piacra. A Caprice és a Tentation, melyeknek nevét állítólag Brigitte Bardot inspirálta, 1958-ban a kiállítás sztárjai voltak, mára pedig a Neuhaus ikonikus alkotásaivá váltak.

2000-ben az uralkodócsalád királyi tanúsítvánnyal jutalmazta a Neuhaus munkáját, amiben talán az is közrejátszott, hogy több alkotásukat is a királyi család tagjairól neveztek el.

Nagy népszerűségnek örvend a History Collection nevű válogatásuk, amely egy gyönyörű díszdobozban 28 különböző ízű pralinén keresztül meséli el a Neuhaus történetét.

A csokoládé egész évben jól fogy Belgiumban, köszönhetően a turistáknak, illetve annak a ténynek, hogy egy átlagos belga állítólag több mint 5 kg csokit fogyaszt el évente (egyesek szerint van az 8 is), karácsony táján azonban ugrásszerűen megnő az üzletek forgalma. Számtalan szebbnél szebb díszdobozos terméket találhatunk minden árfekvésben, de ha valami igazán exkluzívat akarunk, akkor számítsunk rá, hogy mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk.

Természetesen nem maradhat ki a franciák tradicionális karácsonyi desszertje, a bûche de Noël, azaz a karácsonyi fatörzs sem, amelyet a Neuhaus vezető csokoládékészítője alkotott meg kizárólag kiváló alapanyagok felhasználásával.

Aki pedig szeretné megtudni, hogy pontosan hogy is készül az igazi belga praliné, annak ajánlom figyelmébe az alábbi kisfilmet. Megtekintése egy pohár habos kakaó és természetesen némi csokoládé társaságában javasolt!

Ezen a hétvégén tartják Bastogne-ban a minden évben megrendezésre kerülő diófesztivált. Bastogne Belgium déli részén Luxembourg tartományban található és központi szerepet töltött be az 1944-45-ös ardenneki offenzívában. A diófesztivállal a város felszabadulására emlékeznek. De miért pont dió?

1945. december 22-én üzenet érkezett a Bastogne-ban állomásozó szövetséges csapatokhoz, amelyben a német seregek parancsnoka "szemtelen arroganciával" megadásra szólította fel őket. A szövetségeseket vezető Anthony McAuliffe tábornok keresetlen egyszerűséggel amolyan igazi amerikai módon reagált. A válasza egyetlen szó volt: "Nuts." Ami szó szerint diót jelent, átvitt értelemben pedig kb. annyit tesz, hogy őrültek, ha azt hiszik, hogy ez be fog következni.

Az esetről szóló haditudósítást meg lehet nézni a bastogne-i 101st Airborne múzeumban.

A minden évben december közepe táján megrendezett diófesztiválon végigjárják a fontosabb háborús helyszíneket és megkoszorúzzák az említett tábornok szobrát, akinek egyszavas megnyilvánulása olyannyira ikonikussá vált, hogy Anthony "Nuts" McAuliffe néven vonult be a köztudatba. A fesztivál csúcspontja az a pillanat, amikor a bastogne-i városháza erkélyéről diót dobálnak a tömegbe.

Az esetleges sérülésekről nem szól a fáma.

Tradíciókat felrúgni mindig veszélyes, de hogy Brüsszelnek a karácsony modernizációjára tett kísérlete ekkora felháborodást fog kelteni, arra szerintem még a városatyák sem számítottak.

Forrás: fabonthemoon flickr

A Brüsszel főterén felállított hagyományos karácsonyfa minden évben az ünnepi időszak egyik legfőbb turisztikai látványossága. 2012-ben a város vezetése úgy döntött, hogy egy 24 méter magas, elektronikus 'monstrummal' helyettesíti a fát. A nép reakciója azt hiszem várható volt: azonnal aláírásgyűjtésbe kezdtek a találóan Minecraft karácsonyfának keresztelt installáció lebontására. Néhány nap alatt majdnem 30000-en írták alá a petíciót.

A népharag akkor tetőzött, amikor az egyik kereszténydemokrata politikus azt monda, hogy vallási okokból cserélték le az igazi karácsonyfát. Az iszlámellenes hangok felerősödtek, az emberek már a húsvétot féltették.

Az már csak hab volt a tortán, amikor kiderült, hogy az installáció 40000 euróba fájt Brüsszelnek. Az ellenzéki politikusok azonnal elkezdtek utánajárni a vonatkozó szabályoknak, és ahogy az lenni szokott, hamar kiderült, hogy a kivitelezőknek nem volt hivatalos engedélyük az installáció felállítására. 

Hosszas huzavona után végül is december 28-án bontották le, arra hivatkozva, hogy nem akarták, hogy zavarja a szilveszteri mulatságokat.

Rögtön utána pedig ki is szivárgott a hír: jövőre, vagyis 2013-ban visszatérnek a hagyományos karácsonyfához. Így is lett, és azóta nem is volt újabb kezdeményezés az ünnepkör modernizálására. Jobb ez így mindenkinek.

A Mikulást Európa-szerte ünneplik, az ünnephez kapcsolódó mondavilág azonban országonként változik. Franciaországban és Belgiumban például az ünnepi kultúrkör nélkülözhetetlen szereplője egy vérszomjas hentes, aki előszeretettel darabol fel gyerekeket.

Na, de hogy kerülnek a gyerekek a pörköltbe? Hát úgy, hogy késő este eltévednek az erdőben, és jobb híján a fent említett hentestől kérnek szállást éjszakára. A Hannibálra hajazó hentes aztán jól feldarabolja őket, ráadásul, csak hogy a sztori még bizarrabb legyen, tartósítás címszó alatt gondosan be is sózza a húsukat.

Mindez egy 1842-ből származó francia gyerekdalon alapul, ami az igen kifejező Három kisgyerek a sózóteknőben címet viseli. A történet csattanója, hogy 7 évvel később a Mikulás is betéved a hentes házába, de semmi nincs ínyére, amivel a házigazda megkínálja. Amikor rákérdez, hogy mi is van a sózóteknőben, a hentes nem bírja tovább cérnával, összeomlik és bevallja szörnyű tettét. A Mikulás természetesen feléleszti a gyerekeket, akik vidáman élik tovább az életüket, mintha mi sem történt volna.

 Szent-Miklós megmenti a hentestől a három gyereket
Gentile da Fabriano, via Wikimedia Commons

A horrorisztikus sztorinak számos adaptációja létezik, sőt a belőle készült színdarabot olyan nagy sikerrel vetítik december elején Belgiumban, hogy jegyet is alig lehet kapni rá. Azon túl, hogy a történet elég bizarr, nincs benne semmi meglepő. A gyerekek és a hentes legendája ugyanis éppúgy mürai Szent Miklós püspök életén alapul, mint a szegények megsegítése, amiből az ajándékozás kultusza kialakult.

A nagylelkű és jótékonyságáról híres szent, a három gyerek megmentése mellett még számos egyéb csodálatos  tettet is véghezvitt, aminek következtében egy sor mesterségnek a védőszentje lett, mindenek előtt azonban a gyerekeknek, a diákoknak és általában a nehéz sorsú embereknek. Nem csoda, hogy a leghíresebb francia nyelvű gyerekdal, ami a Mikulásról szól, a Szent-Miklós, a diákok védőszentje címet viseli.

A bizarr dolgok sora azonban ezzel még nem ért véget. Vegyük például a Mikulás "segédjét", a krampusz megfelelőjét, akit Belgium frankofón részén père fouettard-nak, azaz mumusnak, flamand részén pedig Zwarte Piet-nek, azaz Fekete Péternek hívnak. Zwarte Piet  fekete bőrű, és, látszólag minden logikát nélkülözve, reneszánsz öltözéket visel. Hagyományosan zsákot cipel és korbács van a kezében, ez utóbbi ma már csak opcionális kiegészítő. Egyes vélekedések szerint ő egy zsákos ember, aki elviszi a rossz gyerekeket, sőt sokan magával a vérszomjas hentessel azonosítják. Sokkal valószínűbb azonban az a feltevés, miszerint ő egyszerűen a Mikulás szolgája, aki történetesen mór származású. Ez a magyarázat azonban nem tetszik az emberjogi szervezeteknek, akik komolyan kampányolnak azért, hogy a rasszista felhang miatt változtassák meg a bőrszínét. Könnyen lehet, hogy Fekete Péter már nem sokáig lesz fekete.

Mikulás és Zwarte Piet
By Michell Zappa, via Wikimedia Commons

Belgiumban december 5-én éjjel szamárháton érkezik a Mikulás, szó sincs szánról vagy szarvasokról. Nem is tejet és kekszet tesznek ki neki, hanem egy pohárka szíverősítőt a Mikulásnak és néhány répát a csacsinak.

Szintén a három megmentett gyerek legendáján alapul az a hagyományos édesség, amit előszeretettel készítenek Mikulás idején. Ezt puha és omlós briós jellegű süteményt mannele-nek, vagyis kis embernek hívják, és a megmentett gyerekekre utalnak velük.

 Frissen sült mannele-ek

Habár az ünnephez kapcsolódó legendák és szokások minden országban különböznek, egy biztos: ma este több millió gyerek várja izgatottan a Mikulás látogatását.

Akár szamárháton jön, akár két szarvas húzza és szán repíti.

Jó pár éve élek Brüsszelben, de csak nemrég jutott eszembe, hogy vajon milyen nyelven éneklik itt a himnuszt? Franciául vagy flamandul? Hallottam már, ebben biztos voltam, mert futballmeccsek előtt el szokták játszani, de nem tudtam felidézni sem a dallamot, a szöveget meg pláne..  Az hagyján, hogy én nem ismerem, de mint a Le Soir egyik cikkéből megtudtam, maguk a belgák sem nagyon...

A Brabançonne, avagy a belga himnusz, mint annyi minden, megosztja a belga társadalmat.1922-ben a Belga Királyi Akadémia már rávilágított arra a problémára, hogy a szöveg és a dallam nincs összhangban a Brabançonne-ban, hogy a ritmusról már ne is beszéljünk,  ezért nehéz énekelni. Egy zenetörténész szerint ez még nem lenne akkora baj, mert a dallam maga nagyon egyszerű. Hogy mennyire, arról bárki meggyőződhet, ha meghallgatja a Brabanconne-t Helmut Lotti előadásában franciául:

Abból, hogy francia verzióról beszélünk, már sejthető, hogy a következő akna a szövegben rejlik.1830-ban az első szöveg franciául született meg és markánsan holland-ellenes volt. Ez enyhén szólva ellenérzést váltott ki a flamandokból, de a wallonok sem szerették, mert akkoriban ők a patois-t, a francia egyik dialektusát beszélték.

Az akkori miniszterelnök, Charles Rogier gyorsan átírta a szöveget, természetesen franciául, de született egy flamand verzió is, hogy megnyugodjanak a kedélyek. Következzen most ez ismét a nagyszerű Helmut Lotti előadásában, aki egyébként népszerű belga operaénekes:

Itt még mindig nincs vége a történetnek: a két világháború között indult egy mozgalom, ami egyenesen azt próbálta elérni, hogy a Brabançonne-t váltsa fel a Belgiumtól függetlenné vált Kongó himnusza, a Vers l'avenir (A jövő felé). Azóta is ezt tartják afféle "második himnusznak". (van flamand verziója is).

- almás      - aux pommes

- mazsolás - au raisin

- málnás - au framboise (málnalekvárral)

- au speculoos  (a speculoos belga specialitás, hasonló ízvilágú keksz, mint a mézeskalács)

Az utolsón azért tényleg megdöbbentem, bár ha belegondolok, hogy a carbonnade flamand (flamand marhahús ragu) receptjében is szerepel egy mustárral megkent mézeskenyér, amit a tetejére kell helyezni és később belepasszírozni a szaftba,  nincs min meglepődni.

A zöld hurka egyébként tényleg finom, enyhén érződik a kelkáposzta benne. 

A véres hurkákból vettem málnást és speculoos-os, a fehérből mandarinost és egy darab zöldet. A családban egyértelműen a zöld nyert, de a speculoos-ost is meglepően finomnak találták, a málnás is elment, a mandarinos viszont kiverte a biztosítékot.