Gyerekkel állatkertbe menni jó. Annyit kell eldönteni, hogy állatokat akarunk nézegetni vagy az " oroszlánt, zsiráfot, vízilovat és egyéb "főállatokat" megtekinteni.
Vannak állatkertek, amihez egy egész nap is kevés és a hatodik óra elteltével a család üveges szemekkel keresi a fókát, amit a kicsi látni szeretne, de egy óra járásnyira van a kengurutól, amit szintén meg kellett tekinteni. Ilyen állatkert Planckandael, amit még sosem sikerült egy nap alatt körbejárni, olyan hatalmas a tér, hogy inkább bérletet érdemes venni és több fordulóban megnézni. Még úgyis megvan a veszélye, hogy a nem extrém állatbarát gyerek elunja magát és haza akar menni.
A másik választás a kicsi állatkert, amit simán be lehet járni, van benne minden, ami kell. Ilyen az antwerpeni, ahova Brüsszelből vonattal érdemes menni, mert a pályaudvar mellett van és így nem kell a parkolással bajlódni.
Ha autóval mennénk inkább, akkor mindenképpen Maubeuge-t ('mobözs') ajánlanám, ami ugyan egy órányira van, Franciaországban, de szinte végig autópályán haladhatunk.
A parkolás ingyenes, van saját parkolója, de szemben a szocreál hangulatú "tanácsházánál" is parkolhatunk, legfeljebb szombatonként belecsöppenünk egy esküvői menetbe.
A belépőjegy felnőtteknek 9,50 euró, gyerekeknek 3-16 évig: 5,50 euró, 3 évnél fiatalabb gyerekeknek nem kell fizetni, (összehasonlításul: Antwerpenben felnőtteknek:24 euró, gyerekeknek:19 euró, 3 év alatt ingyenes). A nyitvatartásról a honlapon lehet tájékozódni.
Az állatkert a város közepén fekszik, 2 óra alatt bejárható még akkor is, ha megtekintjük az elefántok fürdését meg a zsiráfok etetését. Nincsenek sokan, nem kell a nyakba felvett gyerekkel kunsztozni, hogy lásson valamit és nem kell folyamatosan rettegni, hogy mikor tűnik el egy túlságosan belelkesült 5 éves.
Van fehér tigris, oroszlán, víziló, zsiráf - ezenkívül még rengeteg minden, de például a jegesmedve-fóka részleg hiányzik. Hüllőkből is be kell érni az óriásteknősökkel, úgyhogy vadállatos könyvet ne vigyünk a gyerekkel, mert ha pipálgatni kezd, nagy bajban leszünk.
Elkülönítettek egy "erődszerű" részt, ahol egy lámacsorda van és szabadon lehet sétálgatni közöttük. Kivétel nélkül mindenki, a felnőttek is le vannak nyűgözve tőlük.
Két kedvencem is van. A vidáman napozó zászlósfarkú kolobuszmajmok (akiket Brehm a kacskakezű majmok családjába sorol, remek név, nem?)
Aztán fújni kezd a szél és a kölyök fázik. Gyorsan összebújnak és megmelegítik:
És a legvidámabb részleg a három Potamochere, azaz vörös folyami disznó, akik fáradhatatlanul róják a köröket körbe-körbe, legalább 20-at számoltunk össze, amíg ott voltunk. Őket a vízilovakkal szemben lehet megtalálni.
Életemben először és lehet, hogy utoljára 16 éves koromban kötöttem. Kötött akkor mindenki, szünetben, sokszor órán is, lusta kötéssel csónaknyakú pulóvert. Azt gondoltam, ha már lúd, legyen kövér, csavart mintával indítottam, fogyasztottam, szaporítottam és a család legnagyobb megdöbbenésére be is fejeztem, nem szokásom befejezni ugyanis semmit. Aztán eltettem a kötőtűket és azóta sem vettem elő.
Szezon van: itt a spárga! Tele van vele az összes bolt, a piac, van fehér, zöld és vad is belőle.
