Pár hónapja a "maszk szabásminta" keresésre még  a "cica-kutya farsangi álarc" vonalat adta volna ki a Google... Most aztán számolatlan mennyiségben dobja ki a koronavírus elleni maszkokat, Van itt minden : harmonika szerű, grenoble-i papagájcsőr, magyar DIY- csak győzzünk válogatni.

A karantén kezdetén azonnal megalakult egy Facebook csoport, ahol belga profi és hobbi varrónők jelentkeztek saját maguk készítette maszkokkal  vagy csak felajánlották honleányi szolgálataikat. Van varrógépünk, varrni is tudunk a lányommal, így nagy lelkesen jelentkeztünk Brüsszel városánál, hogy hozott anyagból legyártunk 50 maszkot. A szabásminta egyáltalán nem tűnt bonyolultnak- 3 hajtás, levarr, gumit behúz ... 5 perc, na jó 10.  Jött is a futár... maszk nélkül, biciklivel és átnyújtott egy kartondobozt. 50 darab előre kivágott anyaggal, kiszámolt gumival, leírással és az üzenettel: 5-öt megtarthatunk majd, a többit minél gyorsabban szállítsuk le.

Mi sem könnyebb ennél.. gondoltuk 5 percig. A  100 %-os poliészter lila anyag úgy foszlott, hogy percenként kellett szétbontani a varrógépet. Fejen is rettenetesen mutatott, olyannyira nem volt szoros a konstrukció, hogy a tenyerem befért volna oldalt, nemhogy egy nanométeres nagyságrendű vírus. A harmadik nap végére olyanok lettünk, mint a kedves Tóték, minden kedvünk elment a dobozolástól... pardon, a varrástól.  Végül elkészült és megtartottuk a 3 legrondábbat, amit szégyelltünk volna odaadni.. bár a többire sem voltunk nagyon büszkék. 

Azért még így is sikerünk volt, mert megkérdezték, hogy esetleg még egy ötvenest bevállalunk-e..... Neeeeeem.

Aztán úgy alakult, hogy mégiscsak varrtam és varrok maszkokat a családnak és a barátoknak. Nyilván nem védi ki a fertőzést, de ha mindenki hordaná, akkor legalább azt az esélyt csökkentjük, hogy a fertőzöttek köhögéssel vagy simán  beszéddel átadják a vírust. Másrészt sem mennyiséggel, sem pénzzel nem lehet bírni egy több tagú családnál azt a mennyiséget, amire akkor lenne szükség, ha  mindannyian elhagynák a lakást és minden szabályt (2-4 óránként csere) betartanának. Így sem elég személyenként egy maszk, még cserélhető filterekkel is többre van szükség.

Ha valaki ezek után rászánná magát a saját készítésre , itt van néhány ötlet-tanács, amit sikerült összeszednem innen onnan.

A legjobb, legszorosabb típus egyértelműen az ezen a linken található maszk. Igényesen néz ki és jól illeszkedik az arcra. Van hozzá video, amin jól látszik, hogy pontosan hogyan kell megvarrni.

Ekkor jön a kérdés, hogy milyen anyagból? Rengeteg szakirodalmat elolvastam, de legjobban egy belga textilmérnöklány tapasztalatait tudtam hasznosítani. 

1. Miből varrjunk?

Ha igazán "emberbarát" anyagot szeretnénk, amin levegőt is kapunk, akkor a pamut jöhet szóba, kizárólag a szorosabb szövésű változata: pl. az ingek anyaga a puplin. Ami viszont nem jó, hogy nedvesedik és ideális talajt jelent a baktériumoknak. Nem véletlen, hogy az orvosok inkább poliésztert ajánlják, ami pont ezt a nedvesedést akadályozza meg (ilyen a sebészi maszkok anyaga). Vettem az itteni Carrefourban egy 100%-os poliészter fehér lepedőt (elég vékony, nem merev, cserébe rettenetes varrni.) A maszk designos külső rétegét pamutból készítem, a belsőt ebből a vékony poliészterből... lehet benne levegőt venni. De a dupla 100%-os pamutos kivitel sem rossz opció, ha műszálas filtert használunk.

Fontos szabály : Ha "főzni" szándékozunk a sterilizálásnál (60 fok), akkor előzetesen be kell avatni a pamutanyagot, vagyis 60 fokon ki kell mosni és csak utána szabni. Megtörténhet, hogy úgy összemegy, mint a Samu nadrágja (de ki lehetett az a Samu???)   és legfeljebb egy csecsemő tudná hordani.  Ugyanilyen fontos, hogy szálirányban szabjunk, különben amorf lesz. Egészen extrém maszkokat is varrhatunk, ez pl. egy régi IKEA anyagból készült. (a nagyszámú cérnaszálból látszik, hogy a darab még kidolgozás alatt áll),

2. Filter

A sebészi maszkok anyagának a gyártási technológiája megegyik a portörlő "papírokéval", ezek magukhoz vonzzák és megtartják a porrészecskéket, amihoz a vírusok hozzátapadnak. (Swiffer, illetve az itteni Carrefournak is van ilyen portörlő papírja). Ami gondot jelent, hogy ezek illatosítottak lehetnek, amit nem feltétlenül jó belélegezni. Végső esetben jó a konyhai papírtörlő (van, aki két darabot használ ebből, az egyiket 90 fokkal elfordítva a másikhoz képest)  vagy a papírzsebkendő. Vagy lehet rendelni is. Kínából.

3. Rögzítés

Általában gumit használnak, de pl. az én Teletubby-szerű füleimnél ez nem jó opció és kevésbé lehet szabályozni. A fertőtlenítésnél gondot jelent, mert nem lehet kifőzni,  kinyúlik, egy idő után elöregszik. (Arról az apróságról ne is beszéljünk, hogy jelenleg szinte mindenhol hiánycikk.). Ha valaki mégis ezt szeretné, mert különösen színes kivitelben sokkal szebb, mint a madzag, annak ajánlom a "fertőtlenítés" pont áttanulmányozását.) Említett okok miatt jobban szeretem a kötős változatot, mert sokkal szorosabb. A pántokat speciális anyagból készítem, nem foszlik, 100 %-os műanyag. A díszpárnáknak a belsejét, (tehát magát a párnát, amire a huzatot húzzuk, vagyis a belső huzatot) olyan műanyagból készítik, mint a sebészi maszkokat. (IKEA párnák) Ugyanilyen anyagból készülnek a legolcsóbb nyári paplanok is. Ezeket vágom fel vékony csíkokra és  befűzöm a gumiházba. Ki is lehet húzni és külön fertőtleníteni, és kicsi biztosítótűvel visszahúzni. Ha vékony gumis maszkokat használunk és nem lenne elég szoros, akkor a következő megoldást érdemes alkalmaznI : egy kb. 2-3 cm-es guminak a két szélére  rávarrunk 1-1 gombot és a maszk gumijait ebbe akasztjuk (van, aki horgolt pántra varrja a gombokat, ez is jó megoldás).

4. Fertőtlenítés

A kísérletek szerint még 60 fokon is sokáig él a vírus, úgyhogy vagy 90 fokon főzzük 15 percet vagy más módszert keresünk. Az egyik variáció a 20 fokos mosásnál is használható fertőtlenítőszer adalék, amit öblítő helyett használnak (Dettol vagy Sanytol) .  Az összes többi sokkal körülményesebb módszer. Talán jó lehet még az a fajta színes ruhákhoz használt folteltávolító folyadék is,  ami hidrogén-peroxidot tartalmaz (ennek a vizes oldatára is érzékeny a vírus, csak nem tudom a %-os összetételét). 

Nem kis munka, ha igényesen meg akarjuk varrni, de figyelembevéve a jelenlegi maszkárakat (1, 39 euro a szomszédos patikában a sebészeti maszk darabja) megéri nekirugaszkodni. Venni is lehet, egyre szélesebb a kínálat és kifejezetten szépeket kínálnak. (Brüsszelben is van magyar készítő). Jó filterrel, szoros kivitelben mindenképpen hasznos és környezetbarát. Főleg, ha az eldobott használt sebészmaszkokra gondolunk. Ki tudja, meddig lesz rá szükség. Remélem, egyszer és minél hamarabb sutba vághatjuk őket.

Sok-sok május elsejét megértem életemben - felvonulást a Papa nyakában, majálist a Bikás-dombon, biciklizést Brüsszelben, de úgy magamtól, igazából csak egyszer vonultam.

Érettségiztünk abban az évben és az volt a divat, hogy az utolsó évesek résztvehettek vagy inkább részt kellett venniük) a felvonuláson.  Az iskola udvarán gyakoroltunk, egyszer talán a helyszínen is, az üres tribün előtt, de nem voltunk túl lelkesek. Kaptunk egy 100%-os műszálból készült formátlan fehér melegítőt és ebben találkoztunk a helyszínen. Sokan voltak, tábla, lufik, zászlók, minden, ami ilyenkor kell.  Mi voltunk a vége, a BÉKE felirat, tiszta fehérben. Én voltam az "ékezet", úgyhogy jó előre megmondtam az eseményt a tévén követő családnak, hogy nem kell keresgélni, jól beazonosítható leszek. Őket viszont jobban érdekelte, hogy miért maradt  üres a tribün a Dózsa György úton, ami mindig tele szokott lenni. Kivonult "Vörös Csepel", felelt neki a "Váci út", de a megszokott arcok hiányoztak. 

Lassan szivárogtak a hírek, hogy nem kéne salátát enni meg egyáltalán semmit, aminek levele van. Meg hogy valami Csernobil. Mindenkit megnyugtattak, hogy a Szovjetunió ura a helyzetnek és nincs itt semmi látnivaló. Úgyhogy mi még elballagtunk és zuhogó esőben lezavartunk egy két napos szerenádot.. Túl sok információnk ezután sem volt, de ezért levágtuk és kidobtuk a salátát a telken. A fizika tanáraink mérték a levegőben szálló por radioaktivitását (porszívócsőre textil, beszív, Geiger-Müller), de szerencsére nagy bajt nem jelzett.

Legalább három rádiót vettünk, hogy Papa végre hallgathassa a Szabad Európát, de sosem jártunk sikerrel, úgyhogy a magyar sajtóból informálódtunk.. Rebesgettek mindenfélét, hogy merre ment az a "felhő", hogy furcsa tulipánok és almák nőttek a következő évben... Hogy éppen Kijevbe ment a közkedvelt riporter, bemondónő és műsorvezető  és három éven belül mindannyian meghaltak. Később persze láttam riportokat a zónáról, sokat olvastam a robbanás következményeiről.  De  megmondom őszintén, azt, hogy igazából mi történt és mi történhetett volna, most értettem meg, amikor a Csernobil című sorozatot megnéztem. Sokat gondoltam utána arra, hogy akik azt a tribünt üresen hagyták abban az évben, valójában mit tudtak. És hogy akartam-e volna tudni, hogy egy hajszálon múlik,hogy sikerül-e megúsznunk...

3 éve írtam először az internetes "képlopásról" a blogban, aki szeretné elolvashatja itt. Röviden a kerettörténet:

9 éve indult az első blogom, egy gasztroblog, amit akkoriban a családon kívül nem olvasott senki. Apám főzött egy jó halászlét - ahogy azt Baján szokták, tésztával- amit szépen kitálaltunk egy narancssárga pöttyös pléhtányérba. Kivittem a lépcsőre és lefényképeztem mindenféle szögből, majd a legjobban sikerült felvételt kitettem a blogra. Hosszú évekre el is feledkeztem a képről, amikor is Ambrus Attila, ismertebb nevén a "viszkisrabló" Facebook-ján felbukkant. Van a Google-nak egy képkereső funkciója, rákerestem, hogy hányan plagizálnak.  Nagy megdöbbenéssel észleltem, hogy több, mint 170 oldalon szerepel a halászlénk Thaiföldtől Moszkváig, amit méltatlankodva meg is írtam a fent említett bejegyzésben.

Ez úgy látszik, sok helyre eljutott, de még több helyre nem.... Nemrég eszembe jutott, hogy megnézzem,  most hol tartok a világhír felé vezető úton. Megvannak persze a szokásos körök - meghódítottam Indonéziát, Vietnamot és Dél-Koreát (mire jó a Google-fordító). Papa halászléjával jelzik, hogy hungarikum lett a tiszai halászlé. (minden bácskai családtagom forog a sírjában, a bajai és a tiszai halászlé csak látszólag azonos műfaj). Halászléfőző verseny, ("közel 1500 bográcsban úszkálnak majd a halacskák Baján" igen, ezen a címen fut..- gondolom, aki meg nem szereti, annak sütnek egy kis "gyöngypipit"...) mezőgazdasági hírek, vendéglők.... ezen már szemem sem rebben.

De azért találtam egy-két érdekes újdonságot. Egy bangladesi illetőségű webshop szerint 4,99 dollárért bárki rendelhet egy ilyen nagy hal-curry-t.  Ha már ennyire internacionális lett a halászlevünk, lehetne akár hal-ramen-ként vagy hal-pho-ként is hirdetni.

Kedvenc oldalam a Natural Regions of Columbia, ahonnan megtudtam, hogy a mi halászlevünk valójában a  Nyugati-Andokban készül. Meg is mondom apámnak, hogy legközelebb  kicsit kevesebb robalo-t és kicsit több mojarrá-t tegyen bele, a berry pont elég volt....Végül is ez az egy stimmel is,  a cseresznyepaprika bogyótermés, na....

De a kegyelemdöfés egy orosz oldalon ért. Könyvben is megjelentem...."Golaszlij"- simán elolvastam, még fordító sem kellett. Nem hiába tanulmányoztam annyit a cirill betűket annak idején. 

Mondom én, hogy meglesz a világhír...

 Ha már lúd, legyen kövér... még egy kis "libámázs", azaz libamáj a tegnapi után. 

A foie gras, vagyis a hízott libamáj (illetve kacsamáj, mert az is ezen a néven fut) nagy népszerűségnek örvend Belgiumban, különösen karácsonykor, de a téli időszakban máskor is szívesen fogyasztják. A gond az, hogy eddig különösebben nem izgatta őket, hogy az az igazi, omlós finom libamáj hogyan jön létre. Már csak azért sem, mert ez a csúnya folyamat nem itt zajlott, hanem abban az országban, ahonnan a foie gras-t nagy részét importálják... vagyis zömében nálunk, Magyarországon. Évi 1800 tonna libamájat exportálunk és bár Európa legtöbb országában betiltották a libák tömését, a franciák és mi 15 év haladékot kaptunk a nagyüzemi libatömés beszüntetését illetően. 

 Idén minden eddiginél nagyobb kampány folyt Belgiumban a "foie gras" ellen. Állatvédő cikkek, riportok jelentek meg a médiában, de az igazi kegyelemdöfést a fenti video adta meg.

A klipet a Gaia cég készíttette, aki hogy-hogynem az állatvédelmen kívül azért mással is foglalkozik. Például piacra dobta a  "faux gras"-t (ejtsd: 'Fó grá' ), ami kiejtésben csak egy betűben különbözik a foie gras-tól (ejtsd: 'foá grá"). "Hamis" máj - "zsíros" máj helyett. 

És hogy mi van benne? Kókuszolaj, burgonyakeményítő, élesztő, napraforgómag- - paradicsompürével, pezsgővel,  szarvasgombával ízesítve. Került bele koriander, szegfűszeg és fahéj is.

 Bevallom, nem kóstoltam meg. Bár a háború  környékén sokan csináltak élesztőpástétomot, ami nagyon hasonlított a májpástétomra, nem vitt rá a lélek, hogy kipróbáljam  a "hamismájast" (az ára is borsos).

2013-ban a egyébként az akkori  kampány és a "faux gras" is nagy vitát váltott ki: a Le Soir bloggere egyenesen "degueulasse"-nak, azaz undorítónak nevezte. Belgiumban kéthetes etikai kurzuson vesznek részt az állatgondozók, amelynek a liba-kacsa tömés is része,  Elvileg a libákat fájdalommentesen tömik ( ha lehet ilyenről egyáltalán beszélni), de Belgium vállalta, hogy 2023-ig beszünteti ezt a tevékenységet.  .  Onnantól nem lesz sem nagyipari, sem kisipari belga hízott libamáj és megvédik a  belga libák jogait.  (akiket nem nagyon látni itt  - libacombot lehetetlen szerezni). Felvetődött viszont,  hogy mekkora a hízott máj ökológiai lábnyoma , ha  1400 km-t utaztatják, hogy végül mégiscsak lakmározhassanak belőle a belgák.  (ha már önmagában az állatkínzás nem lenne elég baj) Ráadásul az első "faux gras", amely helyben kiváltotta volna a diszkriminált terméket, -azonkívül, hogy bloggerünk nem találta finomnak-  pálmaolajat  tartalmazott, amelyről már akkor is tudták, hogy egészségügyi kockázata és környezetvédelmi vonzata van 

2019-ben megoldódni látszott a kérdés: egy francia tudóscsoport rájött, hogy mesterségesen bevitt baktériumokkal is meg lehet növelni a libák máját, a séfek szerint még finomabb is, mint a tömött állatoké. Az állatvédők szerint viszont az állat nem önként nyeli le a mikrobákat tartalmazó táplálékot.... vagyis mégis csak a kínzás egyik kifinomultabb formájával van dolgunk. Úgyhogy  lehet, hogy lassan hozzá kell szoknunk, hogy  a libamáj úri és illegális huncutság lesz. 

Hétfő van. Amikor Brenda Spencer-t, az első amerikai iskolai lövöldözés (San Diego, 1979) elkövetőjét megkérdezte egy riporter, hogy miért csinálja, egyszerűen ennyit mondott: Utálom a hétfőket. Az esemény megihlette Bob Geldof-ot (a Live Aid szervezőjeként és a Pink Floyd: The Wall című filmjének főszereplőjeként ismerhetjük) és megírta együttesének, a jelenleg is aktív Boomtown Rats-nek a  Don't like Mondays című számot, amely hetekig vezette a slágerlistákat.

 Hogy a hétfő problematikáját tetézzük, reggel kaparni kellett a jeget a kocsiról, aztán kijelzett a lámpa, hogy tankolni kéne. Máskor 2 perc a tankolás, ma hála egy útkaparó gépnek, negyedórába telt. Ez pont elég volt ahhoz, hogy belekeveredjek a reggeli csúcsforgalomba, a kukásautó mögé, ami a hétfő reggelek neuralgikus pontja. Brüsszel úthálózata valaha nagyon jó volt, de  ez a valaha a 70-es éveket jelenti. Azóta csak javítgatják, de nem tudnak alkalmazkodni a tízszeresére nőtt autóállományhoz. Ráaádásul boldog-boldogtalan céges autóval jár, ezt alanyi jogú "juttatásnak" tekintik, ami környezetvédelmi szempontból is rettenetes. Egyszer megszámoltam, 100 autóból 72-ben ült magányos sofőr, hiába próbálják felhívni a figyelmet a "covoiturage"-ra, vagyis arra, hogy "vigyetek már mást is magatokkal, ha egyirányba mentek".

Miközben puffogtam a dugóban, rádiót hallgattam és egyszer csak megütötte a fülem: Ma van Blue Monday, azaz Lundi blues. Az év legdepressziósabb napja. 2005-ben a Sky Travel tévécsatorna adta ezt a nevet egy reklámkampányának. Cliff Arnall, a Cardiff-i Egyetem oktatója  kreált egy képletet, ami alapján kiderült, január harmadik hétfője a legrosszabb nap az évben és pont. 

W= időjárás

D = a  fizetésünk

d= az ünnep alatt felhalmozott adósságaink 

T= a karácsony óta eltelt idő

Q=az újévi fogadalmaink óta eltelt idő

M= a motiváció hiánya

Na= "az érzés, hogy csinálni kéne valamit"

Később persze kiderült, hogy a képletet semmilyen  tudományos kutatás nem támasztja alá, csak arra akarták rávenni az embereket, hogy ezt a baljós napot jobb utazással tölteni. Valószínűleg jó is volna, de ha már nem lehet, akkor valahogy máshogy kell a szerotonin-szintet növelni. Félóra séta, csokoládé, pár szem mandula. Meg a gondolat, hogy január, február... itt a nyár! (ahogy ezt a töretlenül optimista Józsi bácsi kiabálta fel nekünk, minden alkalommal amikor a kutyája végigvonszolta őt az erkélyünk előtt)

Lehet, hogy ő már akkor tudta, hogy az év legvidámabb napja természetesen nyáron jön el, június 20. körül,  a hasonlóan tudományos képlet alapján kiszámítva.  A formulát nem találtam meg, csak azt, hogy mi játszott szerepet a nap meghatározásában: a hőmérséklet, a szabadban végezhető tevékenységek, a gyerekkori és egyéb szép emlékek, a természet szépsége és a legfontosabb: a közelgő nyári szabadság.